Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

kereskedelmi pályaudvar megközelítésére pedig, mintegy 1.300 méter hosszú bekötő utat kell építeni közlekedéspolitikai alap felhasználásával. A vasútvonal forgalmának tervezett átterelési módosított időpontja előreláthatóan 1975. december 31. lesz. A Területi Munkabizottság előzetesen megvizsgálta a Karcag-tiszafüredi, a Szolnok-Piroska-gyártelep-kiskunfélegyházi, és a Kecskemét-kunszentmártoni vasútvonal megyénkre eső részének forgalomátterelési lehetőségét. Megállapította, hogy ezen vasútvonalak forgalma gazdaságosan közúton nem bonyolítható, ezért azt javasolta a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, illetve a KPM. Koordináló Bizottsága felé, hogy ezen vasútvonalak ne szűnjenek meg, hanem a rajtuk lévő állomások kocsirakományú áruforgalmát kell körzetesíteni. Szolnok megye területén ez ideig megszüntetett vasútvonalak hossza 87 km. Ebből 57 km. keskeny-nyomközű gazdasági vasút, normál-nyomközű pedig 30 km. Általános tapasztalat, hogy a hivatásforgalomban résztvevő utasok száma az átterelés után 3 évig általában növekszik. A bérletkedvezmény megszüntetésével az utasforgalomban átmeneti csökkenés tapasztalható. További tapasztalat, hogy a január 1-i átterelési időpont nem kedvező sem az utasoknak, sem a forgalmat átvevő VOLÁN vállalatoknak. Az utasoknak kellemetlen, hogy a kedvezőtlen téli időjárási viszonyok között minden átmenet nélkül kell az egyéb közlekedési ágról, a másikra átváltani. Sokkal kedvezőbb lenne, ha a forgalomátterelések időpontja egybe esne a menetrendváltozások időpontjával. Összességében megállapítható, hogy a nehézségek ellenére is a racionalizálási program megyei végrehajtása jó ütemben halad. Körültekintő és meggyőző munka volt szükséges ahhoz, hogy a kisforgalmú vasútvonalak megszűnésével az érintett települések, tanyacsoportok továbbra sem ellenzik a közlekedési kormányzat célkitűzéseinek végrehajtását, ugyanakkor gyakoribb közlekedési lehetőség biztosításával még közelebb kerülnek egymáshoz, mint azt megelőzően. Az új forgalomszerkezetben javult az egyes közlekedési ágak közötti munkamegosztás és ezzel együtt a fuvaroztató felek kiszolgálásának minősége is. Az ismertetett forgalom-áttereléseket maga az élet igazolta. A személyforgalom tekintetében megállapítható, hogy a közútra átterelt utasforgalom az átterelés után általában növekedett. Ez arra mutat, hogy a vonatok helyett közlekedtetett autóbuszok megfelelnek a követelményeknek és az utasok kiszolgálásának minősége a vasúthoz viszonyítva javult. Az előfeltételek számbavételénél problémát okozott az az esetenként többéves időkülönbség is, ami a területi vizsgálat befejezése és az új forgalomszerkezet megvalósítása között nem egyszer előfordult. Nagyban segítette az átterelés zavartalanságát az a tény, hogy a helyi párt, társadalmi és tanácsi szervek igen széles körű agitációs munkát végeztek a végrehajtás érdekében. 205