Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

A görögök által írott első közös tiltakozást a későbbiekben számos hasonló panaszos levél követte, mellyel a főkapitánytól a nádorig minden lehetséges fórumot megkerestek. A Kerület vezetése ezen a téren egyértelműen a görögöket támogatta, s kezdettől fogva elutasítást tanúsított a zsidókkal szemben. Sokáig nem csupán letelepedésüket, de a kereskedésüket is korlátozta vagy megtiltotta a jászkunsági településeken. Ezáltal sajátos módon kapcsolódott össze a görögök és a Jászkun Kerület vezetésének érdeke s együttes fellépésük a következő mintegy fél évszázad során megakadályozta a zsidók betelepülését a legtöbb jászkunsági helységbe. Ugyanakkor a forrásokból jól érzékelhető az ellentmondás is, hiszen miközben a görögök minden eszközzel tiltakoztak az új kereskedőelem ellen, a saját kereskedelmi, gazdasági szerepük fokozatosan és lényegében törvényszerűen csökkent. Mária Terézia 1774-es rendeletével megszűntek azok a jelentős vámkedvezmények, melyekkel korábban rendelkeztek a görögök, akik a hűségeskü letételét követően már a belföldi kereskedőkkel azonos feltételekkel kereskedhettek. Bár a fennmaradt boltleltárak, hagyatéki leltárak árukészletei arról tanúskodnak, hogy ezt követően is sokáig fennmaradt kapcsolatuk az anyaországgal, később egyre inkább a belföldi termékek eladóivá váltak.

117 Az udvar is ösztönözte a görögöket az ingatlanszerzésre, földvásárlásra, s nemesi címek adományozásával is siettetni igyekezett elmagyarosodásuk folyamatát. 1790 után pedig a polgárjog megszerzése mellett lehetőségük nyílt a szabad vallásgyakorlásra és hivatalviselésre is.

118 Mindezek a jogok ebben az időben a zsidók számára az egész országban elérhetetlenek voltak. Nem telepedhettek le a helységekben, nem szerezhettek ingatlant, így a fokozatosan felhalmozódó tőkéjüket egyetlen módon hasznosíthatták: kereskedésbe, pénzügyi tevékenységbe fektették. Áruikkal vándorolva járták a vásárokat, házaltak, olykor lerakatot tartottak egy-egy háznál. Ebből adódóan mentesültek az adófizetéstől, közterhek viselésétől, ami lehetővé tette, hogy áruikat olcsóbban értékesítsék mint a görögök. Kezdetben főként ócskavassal, faggyúval, tollal kereskedtek, később azonban próbálták megszerezni a pálinka, nyersbőr és gyapjúkereskedés jogait is, ami korábban szinte kizárólag a görögök monopóliuma volt, s így joggal váltotta ki erőteljes tiltakozásukat. 117 Például Vaits István kunszentmártoni kereskedő 1795-ben készült hagyatéki leltára. SZML Jászkun Kerület Közig. ir. Fasc. 1. No. 1698/1797. 118 Magyar Törvénytár 1740-1835. Bp. 1901. 179. p. 45