Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

2. A panaszosok keresetük és vagyonuk után adót, amellett a hadiadót és a hazai kincstár számára kivetetteket fizetik azért, hogy tevékenységük gyakorlásának némi gyümölcsét lássák. Az említett terheket, kiváltképpen ilyen nyomorult munkakörülmények között, arcuk verítékével tudják csak teljesíteni, mialatt a vándoroknak, különösen a zsidóknak ipara, a sátraknak bármely helyen történő akadály nélküli felverésével egész éven át fennáll. így az említett terhek vállalására képtelenné válnának, s ezzel a bánásmóddal végül is saját gyengülésük következtében tönkremennének, a kereskedelembe fektetett hatalmas összegeket elveszítenék és feleségükkel, gyermekeikkel koldusbotra jutnának. 3. Mivel a kóborlóknak, főleg a zsidóknak ez a megkülönböztetés nélküli, a meghatározott helyre kötelezően engedélyezett vásárokon kívüli kereskedése az igazsággal és méltányossággal ellenkeznék, és a szilárd hűségű alattvalóknak a körülményeit igen nagyon megnehezítené, az említettek keresetének csökkenésével adózásuk, ezzel a hazai bevétel mennyiségének csökkenése járna együtt. Ugyanakkor a vándorlók és zsidók a jelenlegi, egész éven át gyakorolt iparuk után keresetükből a jász és kun kerületeknek semmi állandó adót nem fizetnek, semmivel sem járulnak hozzá a contributionális bevételhez, sőt a teljesítendők nem teljesítésével a hazai bevételeket csökkentik. 4. Mert az ilyen kóborló, főleg zsidó kereskedők, akik sem adóval, sem királyi hozzájárulással nincsenek terhelve, sem a hazai kincstár terheivel, valamint a jászok és kunok közössége számára nyújtandókkal, a panaszosok kiszorításával könnyebb keresethez juthatnak, mivel az alulírottak veszteségéből húznak hasznot, amely minden nép jogával kézzelfoghatóan ellenkeznék, és még annyival inkább: 5. Mivel sem adó, sem az említett terhek nem sújtják őket, alacsonyabb árért tudnák az áruikat széthordani, és így a panaszosokat a kereskedelembe fektetett tőkéjükkel javaiknak teljes elvesztésére kényszerítenek. 6. Hogy siránkozva, elégedetlenkedve a vásárokon kívüli időben máskor, más helyen kalandozzanak kereskedés kedvéért és ezért más városokba és országokba vándoroljanak, úgy tűnik, ezt semmi törvény nem támogatja, miért engedik hát meg a kóborlóknak és zsidóknak a korlátlan kereskedelmet? 7. Mivel Magyarországon egyetlen megyében, egyetlen városban sincs megengedve a kóborlóknak és zsidóknak az évenkénti vásárnapokon kívül a szabad kereskedelem, ezért nem látszik indokoltnak, miért kellene megengedni az említett kerületekben az általános rendelkezések ellenére, az alulírottak kárára a kereskedést, melyből, ha súlyosabbá válik, az következik: 8. Hogy a megbízhatóan adózó és a helység kiváltságának örülő, ebből maga felé semmi jó áramlását nem tapasztalná és nem is remélhetné, sőt az idegenekhez képest hátrányosabb körülmények közé jutna, amit az állam jogrendje és az adózó nép érdeke is tiltana. 220