Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

Jellemzőnek tekinthetjük, hogy az idők folyamán a görög és a kereskedő fogalma szinte egymás szinonimájává vált a magyar köznyelvben: tr

4 görög név maga kereskedőt jelent még ma is a magyar nép ajkán. Mi sem jellemzőbb a kél fogalom identikus voltára, mint az, hogyha egy faluban meghal a görög kereskedő, magyar ember nem vállalkozik az üzlet folyatására, hanem keresve keresnek utódot, s ha zsidónál nem találnak mást, a közmondás szerint „zsidót visznek görögnek. " Kik voltak valójában a „görögök", milyen körülmények között érkeztek hazánkba, hogyan fogadták itt a nyelvükben, vallásukban és szokásaikban a magyaroktól teljesen különböző idegeneket, s hogyan jelent meg történetük, tevékenységük a különböző feldolgozásokban? Görög kereskedőkről már az Árpád-korban is történt említés Magyarországon, főként a magyar-bizánci kapcsolatok megélénkülésekor.

5 A magyar gazdasági életben folyamatosan a XVII. századtól voltak jelen, tevékenységük kibontakozása a XVIII. század első felére, gazdasági virágkoruk pedig a század végére tehető. A török hódoltság idején megjelenő és később egyre nagyobb számban hazánkba érkező balkáni eredetű népcsoportoknak két közös jellemzője volt: valamennyien ortodox vallásúak voltak, s egymás között a balkáni kereskedelem közvetítő nyelvét, a görögöt használták. A magyar lakosság körében ezért egyöntetűen görög kereskedőknek nevezték őket. A magyar történeti irodalomban a görög elnevezés sohasem népi, hanem vallási hovatartozást jelöl. A görög gyűjtőnévvel jelzett kereskedők között a Balkán félsziget csaknem valamennyi nemzetiségének képviselője megtalálható volt.

6 Legnagyobb számban görögök, makedovlachok (elgörögösödött románok), szerbek, örmények, bolgárok, bosnyákok, albánok (arnótok) érkeztek hazánkba, elsősorban Makedónia és Észak-Epirus területeiről. Viszonylag kis létszámuknál fogva ezek a nemzetiségek a települések többségében összefonódtak, a források legtöbb helyen együtt említik őket. Pesten kívül csupán néhány nagyobb városban volt lehetőség a megkülönböztetésükre.

7 Bár a görögök létszáma az összlakossághoz viszonyítva nem volt számottevő, SCHÄFER László: A görögök vezető szerepe Magyarországon a korai kapitalizmus kialakulásában. Bp. 1930. 42. p. MORAVCSIK Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1988. 6 BUR Márta: A balkáni kereskedők és árukészleteik a XVIII. századi Magyarországon (17371753). In: Ethnographia, 1985. 2-3. 251. p. 7 FÜVES Ödön: Görögök Pesten 1686-1931. Bp. 1972. Kandidátusi értekezés kézirata. MTA Kézirattár. 16-17. p. 10