Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

független, demokratikus Magyarország megteremtésének. Magyar Parasztok! Elérkezett az ideje annak, hogy Ti is cselekedjetek a magyar forradalomért, igazságos ügyünkért. A Ti harcotok a mezőgazdasági termelés megindítása, a jövő évi kenyér megtermelése. Szántsatok, vessetek, hogy a szabad Magyarország népének olyan sokszor vérrel áztatott földje bő kenyeret teremjen. Budapest és a városok forradalmi népe, a munkások, egyetemisták és a szabadságharc sebesültjei kenyeret kérnek, húst kérnek, zsírt kérnek és tejet kérnek a magyar falvak népétől. Termeljetek és adjatok, mert ez a Ti szabadságharcotok a független Magyarországért. Most nem a begyűjtés lánca kényszerít Titeket terményeitek beszolgáltatására, hanem az annyiszor megnyomorgatott, szükségbe jutott magyar haza kér tőletek. Magyar Parasztok! Most már nem viszik külföldre fáradságos munkátok gyümölcsét, hanem a magyar gyermekek, a magyar édesanyák és testvéreitek javára fordítják. Gödöllői Agrártudományi Egyetem Forradalmi Bizottsága A Színház és Filmművészeti Forradalmi Bizottság felhívása, melyet tegnap este Bessenyei Ferenc olvasott fel a rádióban, minden szolnoki színész szívből jövő kívánságát és követelését is sugározta. Több mint egy hete már, hogy a színházunkban nem gördült fel a függöny, több mint egy hete, hogy csend uralkodik a nézőtéren, a színpadon egyaránt. Ez a csend ezzel a felhívással valóban aktívvá válik, hiszen minden magyar színművész, így a szolnoki művészek is némák maradnak mindaddig, amíg hazánkat a szovjet csapatok el nem hagyják. Van-e szó, van-e kifejezés, mely méltóképpen el tudná mondani, mit jelent az, amikor egy színész kijelenti: nem lépek színpadra?! Van-e szó, van-e kifejezés mely méltóképpen le tudná írni azt az érzést, mely a színész lelkéből ezt az elhatározást kiváltotta?! Hiszen minden kis porcikánk, rezgő idegszálunk érte dolgozik, a színészi hivatásért, hogyha felgördül a függöny, csodálatos káprázat és megdöbbentő borzongás szülessék. Minden vibráló álmunk és célt festő vágyunk érte növekszik, a színészi hivatásért, hogy igaz érzelmek és forrósító szenvedélyek perzseljenek meg mindenkit túl a rivaldán. És most mégis néma marad a színész. Néma marad, hogy ezzel a cselekedettel tegyen hitet a szabadságharcunk mellett. Csak a szabadság utáni szent vágy sugallhatja a művésznek azt, hogy lemondjon arról, ami számára a legtöbb, 81