Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

és hajlandó szolidaritást vállalni. A küzdelem megindulásának óráiban a vidéken élő igaz hazafiak letargikus hangulatban voltak. Érezték gyengék ahhoz, hogy a budapestiekhez hasonlóan fegyveresen álljanak ki a szabadság ügye mellett. A vidéki viszonyok, különösen az ország keleti részében nem tették ezt lehetővé. Napok teltek el, míg hosszas önmarcangolás, majd a kirobbanó utcai tüntetések után kialakult a segítés módszere. Vidéken az élelmiszeripari üzemeken kívül minden nagyobb gyárban, termelő munkahelyen megállt a munka. A Szolnoki Fűtőház dolgozói kijelentették, nem továbbítanak semmiféle olyan vonatot, amelynek megérkezése a forradalmárok ügyét veszélyeztetheti. Sokan úgy érezték, hogy ez az aktív csend sem elegendő, s főleg fiataljaink szívesen fegyverhez nyúltak volna. Az érdeklődés azonban rövidesen másfelé tolódott. Kiderült, hogy a forradalmi munkástanács vezetése alatt az Államvédelmi Hatóság lefegyverzése után akkor, amikor a fegyveres erőket lekötötte a főváros, meg lehet kezdeni a politikai harcot. Erre csupán egy példát érdemes megemlíteni. Szolnokon központi utasítás nélkül, sőt bizonyos értelemben annak ellenére, már két nappal ezelőtt megkezdték a volt demokratikus pártok újjászervezését. Hogy mi jön az elkövetkező napokban, nem tudhatjuk, mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy az aktív csend jó segítőnek bizonyult a fővárosiak harcaiban. Bizonyosra vehető, hogy Szolnok város népe, amely tanúságot tett politikai érettségéről, hozzá fog járulni a további sikerek eléréséhez, így ahhoz is, hogy a szovjet csapatokat az egész ország területéről minél előbb vonják ki. Ez az a pont egyébként, amelyet úgy érzem, nem egyedül hiányoltam a kormány vezetőinek nyilatkozataiból. Szó ugyan esett róla, de gyengén és erőtlenül, mintha félnének. Pedig erre semmi okuk nincsen, mert sohasem volt még annyira egy a magyar nép, mint ebben a kívánságában. Ne kalandozzunk el azonban a kiinduló ponttól. Köszöntsük még egyszer azokat a szolnoki és Szolnok megyei munkásokat, értelmiségieket, akik a nehéz események közepette nem a temető csendjét valósították meg, hanem aktív csendet, olyant, amelyik befolyással volt az ügyek kedvező alakulására. Rövidesen eljön a pártharcok ideje. A pártvezérek, lehet, hogy goromba dolgokat fognak egymás fejéhez vágni. Előfordulhat, hogy a szenvedélyek haragos szavakra fakasztják az embereket. Ez azonban nem tudja elfelejtetni azt, hogy népünk egy volt a nehéz időkben és még a vezetők közt is alig-alig akadtak olyanok, akik el akarták árulni a forradalom ügyét. Nem tudjuk, hogyan viselkedik tovább városunk és megyénk népe, de hogy éretten és józanon cselekszik, az bizonyosra vehető. 69