Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok 1956 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. (Szolnok, 2002)

hanem még katonai (tüzér tiszti) egyenruhába is bújtatott egyet. A személyi állomány felháborodására engedte őket világgá. Igazi szándékát mutatta ki azzal, hogy bíróság elé állítandó (és arra valóban megérett) egyéneket rejtegetett ismét a laktanyában és ugyanott orosz tisztek társaságát is élvezte, miközben Pesten a forradalmi ifjúság vére folyt fegyvereiktől. Nyelvük kitépésével és agyonlövetéssel fenyegette a honvédeket, ha elárulják. A fentieken kívül még sok mást azzal tetézett, hogy "ez a csürhe majd kitombolja magát és újra lesz minden a régiben". Ebből nem kérünk! 1956. október 31-én megtartott ezredgyűlésen teljesen mellőzték, a Forradalmi Katonatanács pedig kiközösítette magából. Sztálin és Rákosi aljas talpnyalói a magyar szabadság és forradalom gálád árulói nyerjék el méltó büntetésüket! Az alakulat becsületes, néphez hű tisztjei és honvédéi után Jászberény túlnyomórészt textilipari munkásai és dolgozó parasztjai követelik az igazság teljes érvényesülését! Személyi állomány Budapest Rólunk beszél a világ. A magyar ifjúság hősiességét dicsérik a világban a rádió valamennyi hullámhosszán. Budapest a hősök városa, ahol véghezvitték a lehetetlennek hitt csodát: egy talpig vasba, fegyverbe öltözött hatalommal szemben kivívták az osztatlan szabadságot. A fővárosban kirakatok ezrei összezúzva, a Nyugati-pályaudvar csarnokának ablakai kitörve. A szovjet harckocsik lánctalpai tönkretaposták a járdaszigeteket, kidöntögették a lámpaoszlopokat, a harckocsi lövegek nyomai feketén tátonganak a tetőkön, bérházak falaiban. A Rádió épülete a szó legszorosabb értelmében elvesztette arculatát, körülötte harckocsik, páncélautók és összeégett ÁVH-s tehergépkocsik roncsai hevernek. A Nagykörút és az Üllői-út kereszteződésénél mind a négy sarokház tönkrelőve, a födémeket kívülről lehet számolni és a leomlott falak között a rommá lőtt lakások mutatják magukat. Ezek a nyomai az immár elcsitult harcnak. És a szabadságharcosok, a tegnapi ütközetek hősei ma a rend fenntartói. Géppisztolyos, kézigránátos fiatalok állnak őrt a főútvonalakon, a középületek kapuiban, a szerkesztőségek előtt. Mellettük a néphez hű honvédség képviselői, szintén fegyverrel. Vigyázzák a rendet, amire most a legnagyobb szükség van. Az egyetértés, a testvéri együvé tartozás soha nem volt olyan nagy a főváros lakosságában, mint ezekben a napokban. Csak egy jel kellett s máris százezrek vonultak az utcára, hogy a tüntetők közé álljanak. Kevés volt a szó, annál több a tett és azzal a harccal, amit az egyetemisták elkezdtek, az egész főváros, majdan az egész ország azonosította magát. Amilyen erővel síkraszálltak október 23-án a 108