Czégény Istvánné: Jászberényi végrendeletek a 18-19. századból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 4. (Szolnok, 2000)

A testamentumok örökítést tartalmazó részében jól érzékelhetően szétválasztották az örökölt és a szerzett birtokot. Az ősi, örökölt vagyonrészt arányosan kellett felosztani az utódok között. Az özvegy az ősi ingatlanokban csak haszonélvező lehetett haláláig, vagy amíg újra férjhez nem ment. Erre vonatkozóan olvashatunk rendelést Barta Gergely végrendeletében. "Hagyom emlékezetül, hogy feleségem légyen a Gazda és igazgató ha pedigh férjhez megy az ruházaton kivül semmi sem fogja illetni" (22. sz. végr.) Az örökhagyó férj biztosította a feleség számára a házban való lakhatást, valamint az élelmezésére szükséges terményeket, állatokat. Ezekről a successorok gondoskodtak. A feleség örökölhetett még állatot, készpénzt és ruhaneműt is. Detky Mihály is 1779-ben lejegyzett testamentumában rendelkezik felesége teljes ellátásáról, "kívánom, hogy a ház légyen az feleségemé, mégh éli, a Szántó földeim pedigh az feleségem élleteig azon fiamé légyen, a melly az édes annyát megh becsülvén ... esztendőnként az feleségem élelmére tisztán 25 véka Búzát és 15 véka Árpát fog minden háborgás nélkül adni" (21. sz. végr.) A gyermekek örökösödése attól függött, hogy egyenes ági leszármazottak voltak, vagy valamelyik házastárs előző házasságából születtek. A végrendelkező a szerzett vagyon felett szabadon rendelkezhetett. Ha valamelyik gyermek pl. nem törődött vele élete során, vagy öreg napjaiban, azt kizárhatta az örökségből. Ilyen esettel találkozunk Varga Jánosnál, aki András fiának nem hagyott semmit, s ezt meg is indokolta: "Szolnok Abonyon lakozó fiamnak Andrásnak azon okbúl nem hagyok semmit, mivel egész életemben csak egy szelet kenyérrel sem segített engemet, s' a miatt mivel segétségemre nem volt, élő földeimet is ell kelletett adnom, s' élelmemre fordítanom " (78. sz. végr.) Sok esetben a megjelölt örökösök elhalálozása esetére többszörös öröklési rendet határoztak meg. "Ha János Fiam egyik Árvája meg halna, része szállyon az másikra, ha mind a kettő meg halna, részek mennyen háromfelé, Feleségem, Leányom és az Árvák Annyának" (41. sz. végr.) 16