Czégény Istvánné: Jászberényi végrendeletek a 18-19. századból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 4. (Szolnok, 2000)

Bevezető A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban őrzött Jászberény város iratanyagában több mint másfélezer testamentum található. Az iratok évköre 1719-1896-ig terjed. A közölt források most kerülnek először publikálásra. Mivel célunk volt, hogy a kutatók figyelmét ráirányítsuk a jászberényi végrendeletekben fellelhető gazdag ismeretanyagra, ezért úgy válogattunk, hogy a közölt anyag időben és tematikailag átfogó képet adjon erről az irategyüttesről. Úgy véljük a kutatók eddig a végrendeletekben rejlő lehetőségeket nem használták ki a kellő mértékben. Pedig a testamentumok több tudományág számára is bőségesen szolgáltatnak feldolgozásra, elemzésre érdemes adatokat (pl. néprajz, jogtörténet, egyháztörténet, történetírás és szociológia stb.). Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ez a forrástípus teljes mértékben megbízható, pontosan tükrözi az örökhagyó ill. a család vagyoni helyzetét. Szükségesnek tartjuk a bevezetőben megemlíteni a Jászkun Kerületekben - a redempció során - kialakult sajátságos helyzetet. 1702-ben 50.000 rajnai forintért I. Lipót eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek. Ezzel a jászkunok olyan árendafizető jobbágyokká váltak, akik a közösségi birtoklásjog szerint éltek. Mária Terézia 1745-ben kiadott királyi pátensében ezután engedélyezte a jászkunok számára a megváltakozást, vagyis redempciót. Ennek értelmében a lakosok kötelezték magukat az eladatás összegének kifizetésére, valamint egyéb szolgálatok teljesítésére. Cserébe jórészt visszakapták korábbi kiváltságaikat, az ország önálló törvényhatósággal bíró személyileg szabad lakosai lettek. Ily módon a jászkun parasztság két részre szakadt: egy a megváltási összeget kifizető, s így birtokot szerző redemptus réteg, s egy irredemptus, vagy földtelen 9