Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

1920-1923 években Magyarország 3,1 Jász-Nagykun-Szolnok 2,8 vármegye Jászberény 3,0 Karcag 3,2 Kisújszállás 2,3 Mezőtúr 2,5 Szolnok 3,3 Túrkeve 3,2 1924-1927. 1928-1932. 185 években években 2,6 2,1 2,5 1,8 2,7 2,2 2,7 1,9 1,8 1,6 2,1 1,6 2,8 1,8 2,6 1,7 Az 1920-1923-as években Karcag, Szolnok, Túrkeve az országos átlagot meghaladta. Az 1928-1932-re a gümőkóros betegek közötti halálozás arányában Jászberény kivételével valamennyi város az országos átlag alá került. A vármegyei átlag országps alatti értéke a községekben folytatott erőfeszítések eredményeit is tükrözi. A dermotubin oltások a betegség korai felismerését, a betegek kiszűrését és gondozásuk, gyógyításuk megkezdését segítették. A nem fertőző betegségek közül a csecsemőhalandóság visszaszorítása jelentős eredmény volt. A kórházakban szülészeti, csecsemő, gyermek osztály nem volt. A Bábaképző Intézet szülészetének 20 ágya, annak ellenére, hogy a szülések száma havi 20-ról 40-re emelkedett, a szükségleteket messze nem tudta kielégíteni. 186

A 2-12 ágyas szülőotthonok cseppek voltak a tengerben. A megfelelő szülési feltételek és csecsemőosztályok hiánya ellenére a csecsemőhalandóság csökkent. A Stefánia és a Zöldkereszt anya- és csecsemővédő munkája többek között ebben is jelentkezett. A Bábaképző Intézet bábákat oktató, továbbképző tevékenysége is hozzájárult az eredményhez. A képzett védőnők látogatásai is segítettek. Az 1922-1930. közötti csecsemőhalálozás konkrét javuló eredményeit az 5. sz melléklet tartalmazza. 187 185 Dr. ELEK István: Gümőkór Szolnokon. Szolnok, 1941. 5. 186 KONRÁD! 1928.8. 187 KELLNER L. 1931. 20. 87