Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyében a törvény nem aratott osztatlan elismerést. Megjegyzik, hogy az egészségügyi közigazgatás teljes átszervezését a pénzügyi nehézségek megakadályozzák. A törvény megjelenését követő rövid időn belül az átszervezés ürügyén állásösszevonásokról tárgyalnak. Remélik, hogy ez egyúttal nem jelenti az egészségügyi közigazgatás orvosi személyzetének csökkentését, elbocsátását. A községek felett felügyeletet gyakorló járási tisztiorvos munkáját a közvetlen elintézésben résztvevő megyei, városi tisztiorvos munkájától el kell választani, ami egészségügyileg és pénzügyileg fontos. A szétválasztást indokolják a községek és a megyei városok közötti különbségek, melyek a lakosság számában, társadalmi összetételében, népsűrűségében, életmódjában és életformájában jelentkeznek. A lényeg, hogy a megyében egy járáshoz több község tartozik, a megyei város viszont önmagában alkot egy járást. A járási tisztiorvosok sok munkával, tennivalóval egy-egy járás egészségügyi felügyeletét látják el. Egy járási tisztiorvos országos átlagban 93.947 katasztrális hold területen 38.457 lakos egészségügyi felügyeletét látja el. A megyei városok ügyvezető orvosa országos átlagban 27.527 katasztrális holdnyi területen 26.761 ember egészségügyi ellátását felügyeli. A különbséget kiegyenlíti a kétféle lakosság közti közegészségügyi igények, közegészségügyi ellenőrzést kívánó intézmények, üzletek, üzemek, személyek, tárgyak egészségügyi ellenőrzéséből adódó több tennivaló. Ezt a lakosság foglalkozási arányszámai is bizonyítják. A járásokban a lakosság 67,7 %-a őstermelő, a megyei városokban csupán 23,3 %-a. Az ipar, kereskedelmi forgalom arányszáma fordított. A községekben 23,0 %, a megyei városokban 44,8 %. A közalkalmazottak és egyéb szabadfoglalkozásúak arányszáma a járásokban 1,0 %, a megyei városokban 2,6 %. A nyugdíjasoknál és tőkéseknél ez az arány 2,5 %, illetve 6,7 %. Ezek alapján meggondolást kíván, hogy az egészségügy érdekeinek megfelel-e, hogy a városok tisztiorvosi ellátását, a velük összefüggő járási, tisztiorvosi ellátással egyesítsék. Az előző törvény (az 1908. évi) az 5000 lélekszámnál kevesebb lakosú községeket orvosi körbe osztja. Kifogásolják, hogy az új törvény az 5000-es lélekszámot meghagyja ugyan, de a közegészségügyi körök létszámát nem maximalizálja. Teljesen szabadon hagyja. Az egészségügyi körök létszámát 7-8000-ig tartanák megfelelőnek. Országos átlagban a megyei városokban, melyeknek lakossága 67.400 és 7.210 között változik, az egészségügyi közigazgatást 103 orvos látja le. Kedvezőtlen eltérés 10 városban van. Köztük található Szolnok is, ahol 1 orvosra 19.882 lakos jut. (Ez a szám országos átlagban a megyei városokban 11.692.) Az országos kép bemutatása után Jász-Nagykun-Szolnok megye közegészségügyi viszonyaival foglalkoznak. A megye területnagysága 913.938 katasztrális holddal területnagyságra az országban a harmadik helyen állt. Lakosságának száma 412.509. Lakosság számát tekintve a 2. helyen van. Egy tiszti főorvost igényel. A megyei városok közül a legkisebb területű Szolnoknak (26.221 kat. hold) van a legnagyobb számú lakossága (38.764 fő). Legkevesebben Túrkevén laknak (13.320-an). A többi várost is elemezve (Karcag, Mezőtúr, Jászberény, Kisújszállás) megállapítják, hogy az elsőfokú közegészségügyi teendők ellátására külön-külön joggal igényelnek egy-egy tisztiorvost. 49