Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

A kirendelt orvosok: Dr. Papp Gábor "sebészi" betegeknek rendes naponként délelőtt 10-11 óráig vármegyei közkórházban Dr. Neuber Ernő sebészeti betegeknek rendel délután 3-4 óráig Dr. Székely Imre délután 4-5 óráig Dr. Winter Vilmos délelőtt 9-10-ig a tartalék kórházban Dr. Elek István délelőtt 9-10-ig a tartalék kórházban Dr. Fekete Vilmos "belső" betegeknek 2-4 óráig a munkásbiztosító rendelőjében Dr. Tamási Bálint női betegeknek 2-4 óráig a munkásbiztosító rendelőjében Dr. Bálint Sándor gyermekeknek délelőtt 9-11, délután 2-4 óráig a tartalék kórházban Dr. Szegő Armand fogász délelőtt 9-1 l-ig, délután 3-4-ig a lakásán Dr. Fodor Károly fogász délelőtt 10-12, délután 4-5-ig a lakásán Dr. Kanitz Izidor fogász délelőtt 11-12, délután 5-6 óráig a lakásán rendelt.

88 A szolnoki vármegyei közkórház változatlanul a zömében háborús sebesülteket látja el. A Constantin iskolában lérehozott tartalék kórház is őket kezelte, gyógyította. Polgári betegek nagyobb számban kórházba az év utolsó negyedének végén jutottak. 1919. augusztus 1-én a Forradalmi Kormányzótanács lemondott. A Peidl kormány néhány napos hatalma idején a tanácshatalom valamennyi fontosabb intézkedését megszüntette. Történelmünkben új korszak kezdődött. Az 1910-1919. közötti időszakot két szakaszra oszthatjuk. 1914-ig a közegészségügy gyógyítási eredményei szerényen javultak. 1914-et követően a háború következtében, a már legyozöttnek gondolt betegségek a frontról hazakerült katonák és az idekerült hadifoglyok közvetítésével újjáéledtek. A heveny fertőző betegségeket is sikerült a régi szinten tartani. A tüdőgümőkór továbbterjedt. Nagy számban szedte áldozatait. A betegség ellen hatékonyan fellépni nem tudtak. Intézményi fejlesztés az egész időszakban nem volt. Néhány társadalmi összefogással működtetett vöröskeresztes "kórház" és dispensaire működött, melyek ideiglenesek voltak. Intézményi fejlesztésként nem értékelhetők. Jószándékú, átmeneti megdások. Tiszteletre méltó szerény eredményekkel. Szolnoki Munkás 1919. április 30.

1. évfolyam. (35 szám) 3. 47