Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

4. Abádszalók orvosi körben Abádszalók 377, Tiszaderzs 123 koronát köteles adni. 5. Cibakházi orvosi körben Cibakháza 342, Nagyrév 158 koronával kell hozzájáruljon. 6. Tiszavárkonyi orvosi körben Tiszavárkony a körorvos lakbéréhez 330, Vezseny 170 koronával tartozik a körorvos lakbéréhez hozzájárulni. Ezeket az összegeket a községeknek negyedévi bontásban előlegként kell a vármegyei orvosi alapba befizetni. Indoka, hogy január l-re kell. A késői befizetés, vagy ha a megállapított kvóta ellen panasszal él egy-két település az már problémát okoz. A határozat ellen 15 napon belül panasszal élhetnek. Panaszukat a közigazgatási bizottsághoz kell benyújtani.

65 Elgondolkodtató, hogy panaszt annál a bizottságnál kell tenni, amelyik a határozatot hozta. Az eddigiek összegezéseként megállapíthatjuk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye megalakulása idején egészségügyi szervezete, ellátottsága alig volt. Az 1910-ig tárgyalt időszakban a közegészségügy igazgatási és szervezeti kiépítése megtörtént. Amikor szükségessé vált a szervezeti felépítésen módosítottak, illetve megváltoztatták. Előre mutató intézkedéseket is hoztak. Az intézményi és szakemberellátottságot megteremtették. Bővítésükre is jelentős erőfeszítések történtek. Mindezek eredményei a gyógyító munkában is fokozottan jelentkeztek. Az orvosok és egészségügyi dolgozók áldozatos tevékenységének eredményeként a sok halált okozó fő betegségek - a tbc. kivételével - visszaszorultak. A heveny fertőző betegségekből adódott halálozások csökkentek. A himlő teljesen megszűnt. A lakosság nagy részének nehéz gazdasági és szociális helyzete, a tudati és egyéb elmaradottság következtében a közegészségügyi törekvések, erőfeszítések csak részeredményeket tudtak hozni. A hatóságok a közegészségügyet lehetőségeik keretei között támogatták. A megye közegészségügyi ellátottságának megteremtése és fejlődése, valamint a gyógyító munka jelentős eredményei mellett az elmaradottság és a megoldásra váró feladatok tömege maradt a jellemző. Közegészségügy 1910-1919. között A közegészségügy megszervezése intézményeinek létrehozása az egészségügy megyei személyi állományának megteremtése, a szükséges változtatások időközbeni végrehajtása után 1919 végéig jelentős átszervezés, intézményi fejlesztés nem volt. Az 1910-1919. közötti időszakra jellemző a közkórházak túlzsúfoltsága, a bővítés szükségességének hangoztatása. Az I. világháború kezdetétől és az 1914. évi augusztusi harci cselekmények után (szerbiai harcok, első galíciai hadjárat) már 1914. második 65 Uo. 36