Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

haladva terjedt. Az egészségügyi hatóság nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a kór csíráit valószínűleg Máramorosból a Tisza vize rejtette és hozta magával. Máramarosban a járvány ekkor már tombolt. Az a feltételezés, hogy a Tisza vize hozza a kórt, komoly és szigorú intézkedéseket eredményezett. A lakosságot figyelmeztették és utasították, hogy a Tisza vizét ne igya, vagy csak forralva fogyassza. Ahol élvezhető kútvíz volt, ott a lakosságot a Tisza vizének ivásától eltiltották. Az emberek a figyelmeztetést nem vették komolyan, az utasítást nem tartották be. A folyóparti községekben a Tisza vizének fogyasztásához csökönyösen ragaszkodtak. Őrök állításával tudták nagynehezen elérni, hogy a lakosság a Tiszából vett vízből ne igyon. A szálfákat a Tiszán tutajozással szállították. Azt tapasztalták, látták, hogy a Máramorosból szálfákat szállító tutajosok, a tutajokon egymás után elég nagy számban meghaltak. A halottak a tutajokon vannak. A vármegye vezetése a belügyminiszterhez fordult a tutajozás leállításáért. Azt is tapasztalták, hogy a legtöbb halálozás a Tisza vizét szűretlenül és forralatlanul fogyasztók között van. A kolera legnagyobb mértékben Szolnokon pusztított. A városban a Tisza vizén kívül más élvezhető, iható víz nem volt. A folyóparton valamennyi vízmerítő helyen vízszűrőket állítottak fel. Eleinte ez sem hatott. A nép az intézkedést kezdetben bizalmatlanul fogadta, csak a folyóból merített vízben bízott. Azt tartotta tisztának, minden más vizet mérgezettnek hittek. A folyó vizének ivását erőszakkal kellett megakadályozni. Ezért a Tisza megközelítését katonasággal zárták el. Ezzel elérték, hogy a lakosság a folyóhoz lejutni nem tudott, más víz pedig nem volt. így a szűrőállomások vizének fogyasztására kényszerültek. Miután a szolnokiakat meggyőzte a tapasztalat, hogy a víz nem mérgezett, a szűrt vizet kezdték használni. Akiknél a lakásviszonyok a betegek elkülönítését nem tették lehetővé, a fertőzötteket a járványkórházba szállították. A kezdeti időszakban a kolerások elszállítása a fertőzöttek ellenállása miatt nagy nehézséggel volt végrehajtható. Kizárólag csak a karhatalom igénybevételével tudták elérni. Ahol az otthoni ápolást a lakásviszonyok lehetővé tették, a ház elé őröket állítottak. Az őrállítással el akarták érni, hogy a fertőzött házak lakóival az érintkezést lehetetlenné tegyék. A fertőtlenítést mindenhol a legszigorúbban végrehajtották. Szolnokon 4 gőzfertőtlenítővel végezték. Részben a fertőzött házaknál, részben fertőtlenítő helyiségekben, ahol fürdők is voltak. A fertőzött községekből a ruhaneműk és más a fertőzést terjesztő anyagok, eladásra szánt élelmiszerek kivitelét vagy vasúti továbbszállítását őrökkel megakadályozták. Az esetleges megbetegedettek utazásait gátolták és őket megvizsgálásuk elfogadására kényszerítették. A Máramaros és Bereg vármegyékből szálfákat szállító tutajosokat eleinte Szolnokon, később Tisza-Abádon 5 napig megfigyelés alatt tartották. Megvizsgálásuk után külön vasúti kocsiban hazaszállíttatták. A tisztaságra és fertőtlenítésre valamennyi településen fokozott gondot fordítottak. Azokba a helységekbe, ahol orvosra volt szükség azonnal járványorvost küldtek azok közül, akiket a belügyminiszter a vármegyébe rendelt. Járványorvosok 25