Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

írtuk, hogy a háború idején a bábák zöme nem hagyta el munkahelyét. Az ő számuk is fokozatosan emelkedett. 1948-ban már 113 hatósági, 51 magánbába végezte a munkáját.

283 (Részszámaik és területi elosztásuk részletesen a 18. sz. mellékletben.) 1964-ben 1602 egészségügyi középkáder dolgozott. A betegség elleni küzdelmet 1964ben 3.680 egészségügyi dolgozó végezte.

284 A fertőző betegségek elleni küzdelem egyik alapintézménye Szolnok megyében a KÖJÁL és intézményei voltak. A közegészségügyi és járványügyi munka szervezése és gyakorlati megvalósulása, ellenőrzése munkájukban jelentkezett. A megyei KÖJÁL szakmai irányításával a közegészségügyi-járványügyi kirendeltségek és közegészségügyi járványügyi szolgálatok valamennyi járásban és városban tevékenykedtek.

285 A KÖJÁL székház átadását követően a dolgozók létszámát is megemelték. 1965-ben a KÖJÁL hálózatban 25 orvos, 5 mérnök és biológus, 80 középszintű egészségügyi szakember, valamint 50 egyéb munkakörű dolgozó tevékenykedett.

286 1968-ban valamennyi közigazgatási egységben volt közegészségügyi orvos és legalább 2 közegészségügyi ellenőr.

287 Munkájuknak döntő jelentősége volt a járványt okozó és egyéb fertőző betegségek, étel- és vegyszermérgezések, valamint a munkahelyi ártalmak felszámolásában, megszűnésében, illetve nagymértékű visszaszorulásában. A járványügyi helyzet működésük következtében megnyugtató lett. A "hagyományos" munkájuk mellett a magasabb követelményeket támasztó új feladatok is jelentkeztek. A szakhálózattal szembeni minőségileg magasabb elvárások a mezőgazdasági munkában elterjedt kemizálással kapcsolatban kerültek előtérbe. A kemizációval kapcsolatos vizsgálatok szakember és műszer szükségletét a laboratóriumban kielégítették. Az intézmény gépkocsi állományát növelték. A területi felügyelőségek a megelőző munkában helyszíni ellenőrzéseiket fokozták. Az 1970-es évekre elérték, hogy a KÖJÁL tevékenységét egy-egy az egész megye közegészségügyi helyzetét befolyásoló probléma vizsgálatára összpontosítsák. 1965-től az értekezésben tárgyalt időszak végéig szervezett járványügyi munka folyt. A járványgóc települések felderítését, járványt okozó bacilusgazdák megtalálását és járványt okozó betegségeik felszámolását eredményesen végezték. A járványügyi információt meggyorsították. A kórokozók gyógyszerérzékenységét meghatározták, mely a gyors és hatékony gyógyszerezést lehetővé tette. A tünetmentes kórokozók, ürítők biztonságos ellenőrzésére egységes eljárást dolgoztak ki. Az ésszerű szűrővizsgálatok számát megemelték. Mindezek azt eredményezték, hogy 13 település járványgóc jellege megszűnt. A dizentériás esetek száma 1968-ban 1967-hez viszonyítva országosan 53 %-kal emelkedett. Szolnok megyében ugyanekkor csak 6,2 %-kal több megbetegedés fordult elő. A ZHJ SZML Tisztiorvosi ir. szn. 1948. 284 FODOR M 1965.51. 285 SZML SZMT VB jkv. 1977. 286 FODOR M 1965.59. 287 SZML SZMT VB jkv. 1968. 130