Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

1948-ban már 20 egészségház működött. Közülük 18-at helyreállítottak és újra beren­deztek, két újat létesítettek. 239 Továbbiak nem épültek, feladataikat és azok megoldását a körzeti, döntően a szakorvosi rendelők, gondozó intézetek, KÖJÁL hálózat és a rendelő intézetek folytatták. Megkezdődött a betegellátás, betegségmegelőzés és egészségvédelem maga­sabb színvonalú korszerűbb közegészségügyi tevékenységét biztosító intézményeknek a rendelőintézeti hálózatnak a kiépítése. Ezekben zömmel szakorvosok rendeltek. A ren­delőintézetek létrehozása összefüggött a szakorvosi hálózat indulásával és kiépítésével. 1950-ben a szolnoki rendelőintézet kezdett működni. Nagy, 50 km kiterjedésű hatóköre a zavartalan betegellátást akadályozta. A rendelési idők alatt az intézmény túlzsúfolt volt. A betegeknek sok időt kellett utazással eltölteni. A területi betegellátás javítása érdekében további rendelőintézetek létesítése vált szükségessé. 1952. január 1-én munkáját a mezőtúri rendelőintézet megkezdte. A szolnoki és mezőtúri intézet a kórház járóbeteg részlegeként működött. A napi szakrendelési órák száma már ekkor kétszerese a két világháború közötti szakrendelési órák számának. 240 1957-ben a szolnoki, mezőtúri intézet mellett a karcagi rendelőintézet is működött. (Az új kórház átadása után kapacitása számottevően megnagyobbodott.) 1961-ben a jászberényi rendelőintézet átadásával elérték, hogy a kórházzal rendelkező valamennyi helységben rendelőintézet is működött, függetlenített vezetővel. Szakrendeléseik a járóbeteg-ellátás magasabb színvonalát biztosították. A rendelőintézetek működésének kezdetéig a szak­orvosi rendeléseket a kórházakban végezték. Ezt helytelenítették, mert a korabeli véle­mény szerint a járóbetegek a kórházi gyógyító munkát zavarták. Ezért a külön épület­ben elhelyezett rendelőintézetek létrehozása megkezdődött. Szolnokon és Mezőtúron valósult meg először a különálló rendelőintézet. Karcagon és Jászberényben a szakren­deléseket változatlanul a kórházakban tartották. Közel teljes csak a szolnoki rendelőin­tézet szakorvosi betegellátása volt. Az ideggyógyász szakrendelés itt is hiányzott. A rendelőintézetek és a bennük folyó munka fejlődését mutatja a rendelőintézeti szakor­vosi ellátás növekedése. 1950 napi 150 óra 1951 napi 175 óra 1952 napi 240 óra 1953 napi 344 óra 1963 napi 794,5 óra 1966 napi 988,5 óra 1970 napi 1203 óra A vidéki szakrendelések orvoshiány miatt csak a főbb orvosi szakmákra korlátozódtak. Lehetőség lett volna arra, hogy a klinikával rendelkező városokból képzett szakorvoso­SZML Tisztiorvosi ir. 440/1948. SZML SZMT VBjkv. 1952. 115-12/1952. XL; SZML. SZMT. VB. jkv. 1953. 115-12/1953. XL 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom