Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

1948-ban már 20 egészségház működött. Közülük 18-at helyreállítottak és újra berendeztek, két újat létesítettek.

239 Továbbiak nem épültek, feladataikat és azok megoldását a körzeti, döntően a szakorvosi rendelők, gondozó intézetek, KÖJÁL hálózat és a rendelő intézetek folytatták. Megkezdődött a betegellátás, betegségmegelőzés és egészségvédelem magasabb színvonalú korszerűbb közegészségügyi tevékenységét biztosító intézményeknek a rendelőintézeti hálózatnak a kiépítése. Ezekben zömmel szakorvosok rendeltek. A rendelőintézetek létrehozása összefüggött a szakorvosi hálózat indulásával és kiépítésével. 1950-ben a szolnoki rendelőintézet kezdett működni. Nagy, 50 km kiterjedésű hatóköre a zavartalan betegellátást akadályozta. A rendelési idők alatt az intézmény túlzsúfolt volt. A betegeknek sok időt kellett utazással eltölteni. A területi betegellátás javítása érdekében további rendelőintézetek létesítése vált szükségessé. 1952. január 1-én munkáját a mezőtúri rendelőintézet megkezdte. A szolnoki és mezőtúri intézet a kórház járóbeteg részlegeként működött. A napi szakrendelési órák száma már ekkor kétszerese a két világháború közötti szakrendelési órák számának.

240 1957-ben a szolnoki, mezőtúri intézet mellett a karcagi rendelőintézet is működött. (Az új kórház átadása után kapacitása számottevően megnagyobbodott.) 1961-ben a jászberényi rendelőintézet átadásával elérték, hogy a kórházzal rendelkező valamennyi helységben rendelőintézet is működött, függetlenített vezetővel. Szakrendeléseik a járóbeteg-ellátás magasabb színvonalát biztosították. A rendelőintézetek működésének kezdetéig a szakorvosi rendeléseket a kórházakban végezték. Ezt helytelenítették, mert a korabeli vélemény szerint a járóbetegek a kórházi gyógyító munkát zavarták. Ezért a külön épületben elhelyezett rendelőintézetek létrehozása megkezdődött. Szolnokon és Mezőtúron valósult meg először a különálló rendelőintézet. Karcagon és Jászberényben a szakrendeléseket változatlanul a kórházakban tartották. Közel teljes csak a szolnoki rendelőintézet szakorvosi betegellátása volt. Az ideggyógyász szakrendelés itt is hiányzott. A rendelőintézetek és a bennük folyó munka fejlődését mutatja a rendelőintézeti szakorvosi ellátás növekedése. 1950 napi 150 óra 1951 napi 175 óra 1952 napi 240 óra 1953 napi 344 óra 1963 napi 794,5 óra 1966 napi 988,5 óra 1970 napi 1203 óra A vidéki szakrendelések orvoshiány miatt csak a főbb orvosi szakmákra korlátozódtak. Lehetőség lett volna arra, hogy a klinikával rendelkező városokból képzett szakorvosoSZML Tisztiorvosi ir. 440/1948. SZML SZMT VBjkv. 1952. 115-12/1952. XL; SZML. SZMT. VB. jkv. 1953. 115-12/1953. XL 117