Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

76. Szelim egri pasa a hatvani kádinak Eger, 1652. május 20-29. A kádik és bírák büszkesége, az erény és igaz szó kincsesbányája, mollánk: Hat­van kádija — akinek szaporodjanak erényei! —, amikor levelünk az egri dívánból megér­kezik, a következő szolgáljon tudomásodra: A bírói körzetedbe tartozó Jászberény város lakosai közül Pataki Mihály, Ben­csik György és Bencsik Lőrinc zimmik Egerben a következő törvénytelenségről tudósí­tottak: A nevezett város népe a háború idején szétszóródott és elfutott, a város üresen, ráják nélkül maradt. Sátorozó (hajmáne) ráják telepítésével igyekeztek újra élővé és vi­rágzóvá tenni, ezt szolgálta az 1044-ben [= 1634. június 27 —1635. július 16.] kiadott nemes szultáni rendelet is. 1 Az említett zimmik ezután települtek a városba. Bár senki rájái vagy rajainak leszármazottai nem voltak, Susány 2 szpáhi-birtokosa, egy ... 3 nevű egyén, ennyi sok esztendő után évi 600—600 akcsét vett rajtuk erőszakkal és törvény­telenül. A jászberényiek azt kérték tőlünk, hogy a szultáni defterhánéban nézzünk utá­na az ügynek és a törvénytelenséget akadályozzuk meg. Ezért elővettük az egri várban őrzött részletes, új szultáni deftert. Ebben apáik, nagyapáik és saját neveiket nem találtuk meg Susány tímárjához bejegyezve. Világossá vált, hogy Susány szpáhija teljességgel üres fecsegésre alapozza beavatkozását és adósze­dését, tette törvényellenes. így ezután se neki, se másoknak ne engedd, hogy a ráját adószedéssel zaklassák, és hogy a szultáni hász-birtokok eminjein kívül bárki ügyükbe avatkozzék. Gondod legyen rá, hogy a szegény rája az eddigi módon lakjék, s irányá­ba jóindulat nyilvánuljon meg! így járjatok el, s az ellentétes törekvésekkel szemben ne legyetek elnézők! Kelt a hidzsra — tisztelet és áldás rája! — 1062. esztendeje dzse­mázi-ül-áhir havának középső harmadában, a jólvédett Eger városában. A pencsén: Mehmed. A hátoldalon: Díváni irat. A pecséten: Szelim. Magyarul: Egri díván levele, hogy Be­rinybül a jobbágyot az iszpaják ki ne vihessék. A hivatkozott irat a 33. sz. 2 Valószínűleg a Gömör megyei Susány. 3 A szpáhi nevének helye üresen maradt. 4 . A pencsen es a pecséten szereplő nevek nem azonosak. Az iratot biztosan az egri divanban állí­tották ki; aláírója - a pencse formájából következtethetó'cn - az egri defterdár, hitelesítője az egri pasa (pecsétje azonos az eló'zó' iratéval). Erlau, 20.—29. Mai 1652. Der beylerbeyi von Erlau, Selim, an den kadi von Hatvan. Die im Kriege zerstörte Stadt Jászberény wurde zum Teil von in Zelten wohnenden (haymane) reayas besiedelt, was schon ein Sultanserlaß aus dem Jahre 1044 anstrebte (siehe Nr. 33). Ein türkischer Besitzer verlangt jedoch — mit der Begründung, es seien 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom