Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)
lett hozzászokniuk, hogy hitetlen alattvalóik tömegesen felfegyverkeznek, s nemcsak tényleges gonosztevőkkel, hanem rabló-fosztó katonákkal, közöttük esetleg törökökkel szemben is védik" magukat. Az első fennmaradt török engedélyt az egri pasa állította ki 1617-ben (18. sz.). Ez engedékenységben .túltett minden rákövetkezőn, ezért sem tipikusnak, sem véglegesnek nem tekinthető. A rája önvédelmét és ítélkezését csak többlépcsős „önszoktatással" ismerték el a törökök. Első engedményként — a felelősséget mintegy a nádor és a magyar kapitányok engedélyeire hárítva - ahhoz járultak hozzá, hogy a Jászság települései elfogják a rablókat, közülük a rája-jogállású/ikat a kádiknak, a magyar katonákat a királysági hatóságoknak adják át büntetésre. h x a eközben meg kell velük verekedniük, s ebben valaki meghal, haláláért senki ne követeljen tőlük vérdíjat. Ez utóbbi mentességet - minthogy komoly összegekről volt szó, 16 amelyek sok török hivatalnokot csábítottak a jászok még többször megújították (35., 39., 74., 121., 126. sz.). Második lépcsőfokként a törökök a kívülről támadó rabJóknak már nemcsak üldözését, hanem helybeni elítélését és kivégzését is megengedték, azzal a kikötéssel, hogy minden esethez hozzájárulást kell kérni a hatvani szandzsákbégtől és káditól, s egy embert az ítéletvégrehajtás helyszíni ellenőrzésére - ez utóbbi feltételről a törökök hódoltság-szerte hamarosan lemondtak (37-38., 40-41., 43., 4ó-, 56., 90., 113., 128., 130. sz., ill. egyes engedélyek külső rablók megölésére: 47-48. sz.). Az üldözés és kivégzés joga kizárólag magyar rablókra vonatkozott, az elöljáróban idézett, igen engedékeny 1617-es rendeleten kívül csupán egyetlen olyan levél maradt, amely a garázdálkodó török katonák elfogását is engedi, s esetleges megölésükén* nem kíván bosszút állni (69. sz.). 17 Utolsó állomásként azután Jászberény azt a jogot is elnyerte, hogy saját bűnös lakosai fölött ítélkezzék; a török forrásokban ennek természetesen akkor maradt írásos nyoma, amikor a városon belüli halálos ítéletek végrehajtásához engedélyért folyamodtak a török szervekhez (73., 81—85., 132. sz.). Azt, hogy a bűnüldözés és a bíráskodás joga mikoi r szélesedett ki idáig, jobb nem a mégoly nagy számban, mégis esetlegesen fennmaradt török engedélyek alapján megmondani. Magyar források, a Duna-Tisza közi mezővároso k jegyző- és számadáskönyvei tudósítanak erről pontosan: az 1640-es években. 18 Taláin mégsem puszta véletlen, hogy Jászberényben az első engedély rabló magyar katonák leivégzésére 1640-ből (47— 48. sz.), városon belüli gonosztevőkére 1651-ből maradt (73. sz.). Ebből az iratcsoportból nemcsak a lakossági önvédelem e.s bűnüldözés alakulása mérhető fel, hanem annak a kérdésnek néhány vonatkozása is, hogyan hatott a jász 1 fa ' A körösiek arra panaszkodtak, hogy a jogtalan vérdíjak 1000-1500 tallérra rúgnak. SZILÁDY Á.-SZILÁGYI S. Okmánytár, II. 41. 17 Szulejmán szolnoki szandzsákbég a dévaványaiaknak adott felhatalmazást arra,, hogy a hatalmaskodó törökökre - bárkik legyenek is - fejszével és vasvillával támadjanak rá, hajigálják és verjék meg ó'ket. OL Filmtár 2177, dátum nélkül. A budai pasa ugyan már 1629-ben engedélyt adott (HORNYIK J. Kecskemét, 1.1. 345-346.) mind a külsó' rablók üldözésére, mind a városbeli gonosztevó'k megbüntetésére és kivégzésére, a nagykó'rösi számadáskönyvek csak 1640-től jelzik egyértelműen a városban végrehajtott halálos ítéleteket. A folyamatot részletesebben: HEGYI Klára: Török közigazgatás és jogszolgáltatás magyar városi autonómia. Történelmi Szemle 1985.2. 227-257. 17
