Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)
24 testis Joannes Truppolyi Jász Árokszállásiensis juratus senator annorum circiter 50 fide mediante fatetur. 16 [... ] Ad 8: Radics Mihály, Német Mihály, Örsi derék lakosoknak tulajdon szájjokbul hallotta a fatens, a maga atyja szájábul is hallotta, hogy a Macska-kő és a kávás kút volna határ, amellyek hasítanák a dózsai és az Örsi földet egymástul. Ad 9: Hallotta, tudja is azt, hogy a kávás kút dózsai földön vagyon, és innét meg is engedi azt, hogy a jász kapitányok odahajtották a marhájokot az itatóra, de kinek adták volna árendában, miképen, hogy micsoda móddal, nem tudja, s nem is hallotta. 25 testis Egregius Emericus Szilassi in oppdio Jász Beriniensi commorans annorum circiter 32 juratus et examinatus fatetur per omnia de eo utri puncta nihil. 26 testis Stephanus Bozóky in oppido Jász Bereniensi senator existens annorum circiter 50 fide mediante fatetur quo ad 1. deutri punctum: Tudja azt, hogy az atyját kihajtották a három határra hiteltetésre, ki is hazagyővén a határokrul azt mondotta: „Most sem az erkiek, sem pedig az őrsiek nem nyertek volna, hanem a dózsaiak lettek volna igen nyertessek, hogyha őnekik is volt volna valami ispánjok vagy tisztyek odaki." Azt is hallotta ugyan maga szájjábul Lakó Györgytül, hogy Lakó Györgyöt, ki is Őrsön lakott, hogy még meg is verték volna azon határok hányásán, ki is az őrsieket s másokot is, akkik akkor jelen voltak a gyűlésen, reá vitte a három határokra. De már akkor az őrsiek elszántották az egyik határt, a harmadikja meg most is megvagyon a széken. Elég villongás volt azon három határok iránt, mert még puskás kézzel is civódtak. Vak András lévén erki principális lakos ember, ő ingatta az őrsieket a határ eligazítására. A verpeléti ispányok is jelen voltak akkor azon három határoknál, de semmire nem mehettek, eloszlottak. [...] Ad 4. vallja, hogy a Malomszöget tartották dózsai határnak, és a víznek kibocsátásáért adtak három teheneket: egyet az őrsieknek, kettőt pedig a dózsaiaknak. Ad 5. vallja a fatens, hogy maga lett volna Fülekre a comissiójért, hogy Dévai János szolgabíró kimenne azon határoknak eligazítására, de ki nem mert jönni. Azután Hatvanban is odavolt Dúló agánál, és azáltal kivette a commissiót a béktül, hogy azon szolgabíró csak bátorságossan kimehetett volna a villongásban vett határoknak eligazítására. Bé is mentek a dózsaiak faluul azon szolgabíróért, de ki nem hozhatták, azonban háborúság támadott, azon határok eligazítása függőben maradott. Akkor pedig innét esett a citál ás, mert az őrsiek elhajtatták a dózsai marhát, és 100 tallérig való, vagy hogy többig való kezességen visszabocsátották. De Füleken Oláh János lévén akkoriban az nemes Jászságnak vicekapitánnya, az megparancsolta a dózsaiaknak, hogy azon 100 vagy több tallérokbul ne adjonak meg edgy pénzt is, aminthogy semmit sem fizettek. Az őrsiek részérül lévén akkor Füleken Pribelyi György, Rosa István és Keszi Benedek, az dózsaiak részérül pedig maga a fatens, Danya Benedek és Cserta Márton. [...] Ad 8. Mindenkor hallotta, hogy a topolyfát, Malomszöget és a három határokot tartották volna igaz határoknak lenni. Ad ultimum deutri punctum fatetur nihil. Melly bizonyságoknak az ő módja és rendé szerint való ki keresésekrül és öszveszedéssekrül adtuk ezen kezünk írásával és saját pecsétünkéi megerőssített inquisitionális levelünköt. Nemes Jász Beriny várassában, második napján karácson havának 1701. esztendőben. Jutrai István a nemes Jász Beriny várassanak esküdtje (m.p. és viaszpecsét) 343
