Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Mivel a panaszosok ilyenformán tudattak az őket ért zaklatásokról és törvényte­lenségekről, és jelentették elnyomatásukat, az egri dívánban e tárgyban levelet írtunk és most elküldjük nektek. Vétele után kellő gondossággal nézzetek utána az ügynek. Ha bebizonyosodik, hogy a szegény ráját — ahogy jelentették — a szokással ellenkező követelésekkel zaklatják, akadályozzátok meg. Ahogy az előző emin ideiében a bárány­tizedet, a pásztormát és a fejőstehenet beszolgáltatták, ahogy munkával szolgáltak és ahová tizedgabonájukat szállították, ezentúl is úgy és oda teljesítsék. Ne engedjétek, hogy az emin a szokás ellenére [a gabonát] az ellenséges országrészbe vitesse velük, és ezzel őket zaklassa és háborgassa. így tudjátok! Kelt az 1044. év nagyszerű sábán ha­vának 15. napján, a jólvédett Eger városában. A hátlapon: Tezkere mollánknak, Hatvan kádijának, és a helyőrség agáinak. (Elmosó­dott pecsét.) Magyarul: Egri kincstartó levele, arrul való, hogy az juhos emberek az bá­rány dézsmálás után csak egy óráig is rajtunk ne tartsák az bárányokat. Erlau, 3. Februar 1635. Der defterdár von Erlau, Hasan, verbietet die verbreiteten Un­rechtmäßigkeiten bei der Zehnteinhebung. Sie bestanden darin, daß der emin den von den Jászberényem genommenen Getreidezehnt zum Verkauf in das königliche Ungarn bringen ließ, wozu er die Einwohner verpflichtete; den Schafzehnt ließ er in der Stadt und verlangte auch, was durch Vermehrung dazukam. 32, Musztafa, Hüszejn fia hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1635. február 28 -március 9. Ami itt megíratott, előttem bizonyosodott be; írta a szegény Musztafa, Hüszejn fia, hatvani kádi, akinek bizodalma a Felmagasztaltban van. Nyerjék el mindketten a bűnbocsánatot! A jelen irat kiállításának oka a következő: A hatvani vár bírósági körzetébe tarto­zó Jászberény zimmi lakosai közül Dere Jakab és Pápai (?) Jakab bírák, meg a falu egyik lakosa, Gálos Benedek a nemes seriat törvényszéke és a fényes vallás széke elé já­rultak és a következőket adták elő: „Ezelőtt egy nappal a nevezett falut keresztül sze­lő Zagyva folyón egy megölt zimmi úszott. Most a város felső végén, a falu határán fekszik. Azt kérjük, hogy a szilárd törvényű bíróságtól szálljanak ki megnézni és meg­vizsgálni." Amikor azután érdeklődtünk, hogy a megölt ember kiféle, a falu lakosai egy­behangzóan így nyilatkoztak: „A halott nem a falu népéből való, és nem tudjuk, mi­lyen vidékről érkezett. Csak annyit tudunk, hogy a néhány napos hullát a téli napok­ban a Zagyva sodorta és hozta hozzánk és tette le falunk határában. Erre a falu egész népe erős esküt tesz." Ezek után a törvényszék a megölt ember eltemetésére engedélyt adott, s engedélyezte a vilajet zábitja is. Erről kiállítottuk ezt az iratot és átadtuk ne­kik, hogy szükség esetén a történteket igazolja. Kelt az 1044. év áldott ramazán havá­nak középső harmadában. 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom