Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Mivel a panaszosok ilyenformán tudattak az őket ért zaklatásokról és törvénytelenségekről, és jelentették elnyomatásukat, az egri dívánban e tárgyban levelet írtunk és most elküldjük nektek. Vétele után kellő gondossággal nézzetek utána az ügynek. Ha bebizonyosodik, hogy a szegény ráját — ahogy jelentették — a szokással ellenkező követelésekkel zaklatják, akadályozzátok meg. Ahogy az előző emin ideiében a báránytizedet, a pásztormát és a fejőstehenet beszolgáltatták, ahogy munkával szolgáltak és ahová tizedgabonájukat szállították, ezentúl is úgy és oda teljesítsék. Ne engedjétek, hogy az emin a szokás ellenére [a gabonát] az ellenséges országrészbe vitesse velük, és ezzel őket zaklassa és háborgassa. így tudjátok! Kelt az 1044. év nagyszerű sábán havának 15. napján, a jólvédett Eger városában. A hátlapon: Tezkere mollánknak, Hatvan kádijának, és a helyőrség agáinak. (Elmosódott pecsét.) Magyarul: Egri kincstartó levele, arrul való, hogy az juhos emberek az bárány dézsmálás után csak egy óráig is rajtunk ne tartsák az bárányokat. Erlau, 3. Februar 1635. Der defterdár von Erlau, Hasan, verbietet die verbreiteten Unrechtmäßigkeiten bei der Zehnteinhebung. Sie bestanden darin, daß der emin den von den Jászberényem genommenen Getreidezehnt zum Verkauf in das königliche Ungarn bringen ließ, wozu er die Einwohner verpflichtete; den Schafzehnt ließ er in der Stadt und verlangte auch, was durch Vermehrung dazukam. 32, Musztafa, Hüszejn fia hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1635. február 28 -március 9. Ami itt megíratott, előttem bizonyosodott be; írta a szegény Musztafa, Hüszejn fia, hatvani kádi, akinek bizodalma a Felmagasztaltban van. Nyerjék el mindketten a bűnbocsánatot! A jelen irat kiállításának oka a következő: A hatvani vár bírósági körzetébe tartozó Jászberény zimmi lakosai közül Dere Jakab és Pápai (?) Jakab bírák, meg a falu egyik lakosa, Gálos Benedek a nemes seriat törvényszéke és a fényes vallás széke elé járultak és a következőket adták elő: „Ezelőtt egy nappal a nevezett falut keresztül szelő Zagyva folyón egy megölt zimmi úszott. Most a város felső végén, a falu határán fekszik. Azt kérjük, hogy a szilárd törvényű bíróságtól szálljanak ki megnézni és megvizsgálni." Amikor azután érdeklődtünk, hogy a megölt ember kiféle, a falu lakosai egybehangzóan így nyilatkoztak: „A halott nem a falu népéből való, és nem tudjuk, milyen vidékről érkezett. Csak annyit tudunk, hogy a néhány napos hullát a téli napokban a Zagyva sodorta és hozta hozzánk és tette le falunk határában. Erre a falu egész népe erős esküt tesz." Ezek után a törvényszék a megölt ember eltemetésére engedélyt adott, s engedélyezte a vilajet zábitja is. Erről kiállítottuk ezt az iratot és átadtuk nekik, hogy szükség esetén a történteket igazolja. Kelt az 1044. év áldott ramazán havának középső harmadában. 58