Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

szerte járó és hozzánk érkező [csausoknak kocsikat] és lovakat adunk. Emellett a katonaság is erővel tíz, tizenöt sőt még több kocsit ..., s amikor Budára foglyokat és... kell szállítani, minden fogoly alá külön kocsit adunk. Katonák, kereskedők és közemberek is, akiknek sem lovuk, sem szekerük nincs, azzal az ürüggyel, hogy ők csak a foglyokhoz csatlakoznak, akaratunk ellenére igen sok kocsinkat viszik el. Hol veréssel zsarnokoskodnak embereinken, hol lovaink vesznek el." Te pedig [aki a jászberényi emin vagy], a szultáni kánunban meghatározott mennyiségen felül mértéktelenül sok vetést és szénakaszálást végeztetsz velük, a régi kánunban előírtnál több munkára kényszeríted őket, s a város népét nem veszed védelmedbe a kocsit és lovat követelők önkényével szemben. A szegény rája ezt nem viselheti el, és ahogy nyomorúságukat jelentették: bizonyosan elmenekülnek, elhagyják a vidéket. Ezután a város népe [évi] három napnál több munkára ne kényszerüljön. A kincstár megbízásából járó csausoknak és másoknak meg a foglyokat és ... szállító [embereknek adott] kocsikon kívül a velük tartó katonáknak és utasoknak egyáltalán ne adjanak kocsit és lovat. A város népét valamennyien [védjétek?], ez a fontos ügyek közül való. Ebben az ügyben a budai dívánban iratot állítottunk ki és elküldtük. Amikor megérkezik, az szükségeltetik, hogy ezekben az ügyekben a rája helyzetével kellő gonddal foglalkozzatok. A kiszálló csausoknak és másoknak szükség esetén fejenként egy vagy két kocsit adjanak, a Budára foglyokat és ... szállító vitézeknek pedig minden fogoly ... szerint egy-egy kocsit. A hozzájuk csatlakozó katonáknak és a fogolykísérés ürügyén jövő-menő utazóknak és másoknak ... ne engedjetek kocsit és lovat adni. Te pedig, aki az emin vagy, a régi kánun értelmében három nap munkát végeztess velük, három napnál többet ne követelj és ne engedj követelni. A kocsik ügyében, ahogy kell, viseld gondját a szegény rajának,... ne engedd. Arra törekedj minden módon, hogy a padisah szegény alattvalói békében és nyugalomban éljenek. És ha az agák vagy a katonák közül valaki elégedetlen a tilalom miatt, és továbbra is zsarnokoskodna, levél útján sietve jelentsétek nekünk, hogy ... szemmel tartsuk és keményen megbüntessük őket, nehogy tettük máskor, másoknak például szolgáljon. A szegény rája ... a gondviselésben hibát ne vétsetek! Ti lesztek felelősek azért, hogy ezután hallunk-e arról, hogy a város népét kocsik, lovak és három napnál több munka miatt zaklatják, ettől nektek kell őket megoltalmaznotok. Miután elolvastátok, ezt az iratot adjátok a rajának! így vegyétek tudomásul! Kelt a 996. év tisztelt redzseb havának utolsó harmadában, a jólvédett Buda székhelyen. A pencsén: Mehmed. A hátlapon magyarul: Budai kincstartó levele, hogy az eminneknem tartozónk három napi szolgálatnál többel. Az irat jobb oldala végig szakadt, a sorok eleje hiányzik. Ofen, 16.—25. Juni 1588. Der defterdár von Ofen, Mehmed, an den kadi und den emin von Jászberény. Der kadi möge nicht zulassen, daß außer den Beauftragten der Schatzkammer jemand Wagen von den Einwohnern Jászberénys fordere (weder die 39