Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

tet, hanem mostan korponai mostani vicekapitány, nemzetes Szanto János Horvátin lakos emberkét magához váltót zálogul, mely jobbágyok mind othon vadnak mind az apámmal edgyütt. Én it az Jászságban Félszarun magamot elköttem, és immár mostan akar háborgatni és jobbágyának fogni, kiben semmi módja s alkalmatossága igazság szerint nem volna, mivel sem ezelőt jobbágya egy napig sem voltam, sem a fundusán nem lőttem ez világra, mégis aval fenyeget, hogy az Jászság gondviselőitül is kinyeri, s az faluból is elviszen, s az temlecben a nyű férgekkel eteti meg a testemet. Azért kérem Nagyságtokat alázatosan, hogy ha Nagyságtok oltalmazhat, oltalmazzon, és tiltsa ő felsége erejére, hogy az Nagyságtok Jazföldén meg ne háborítsonak, se ne károsítsanak, mert ha Nagyságtok most énreám bocsájtja, egyéb Jazföldön lévő helyeken is sok károkat fognak jövendőben is tenni. Ezekről Nagyságtoktul bizonyos választ várok, mihez tartsam magam. Ezek után Isten tartsa és éltesse Nagyságtokot sok esztendeig is egészségben! Datum Jász Félszarun, 13 die Junii 1669 Én Félszarun lakos Seres György Nagyságtoknak szegény taxás jobbágya szolgál (m.p.) Kétoldalas, magyar nyelvű, eredeti irat. Kívül: Fényszaru község pecsétje körirattal és közepén egy kis talpazatban álló kereszttel, a kereszt két oldalán tó'le elhajló kalásszal (ággal). A pecsét mellett a kamarának szóló szokásos címzés. Latinul: Bemutatták 1669. június 25. Szántó János korponai vicekapitánynak a kun Seres György ellen tett fenyegetéseiró'l. OL. E-213. Kamarai lt. Városi és községi pecséttel ellátott iratok, a/6, sz. doboz (Jászkunság). fundus = telek A fenti levelet az előző két dokumentum (37., 38. sz.) kíséretében 1669. június 25-én mutatták be a magyar kamarában. Mindhármat azonos személy irta, más-más időpontban. Kettőn tisztán látható Jászfényszaru községi pecsétje. A három levél - melyből kettő magánlevél - „összevárása" és a több futárral történő megküldés a korabeli gyakorlat kifejeződése is. Az írásokból kiérződik az is, hogy a nehéz idők ellenére a kérelmezők bizalommal vártak választ beadványaikra. 40. Jászberény szolgáltatásainak összeíársa 1671. Jászberény város adott évente a török földesúrnak minden tűzhely (család) után egy-egy forintot, a török császárnak a lakók együtt fizettek 60 forintot. Házanként 305