Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Négyoldalas, magyar nyelvű, pecséttel ellátott eredeti irat. Kívül a töredezett pecsét mellett: Tekintetes és Nagyságos Gróf Kamarás Uraknak, Császár Urunk Őfelsége Tanácsainak, nekünk Kegyelmes Urainknak adassék minden böcsülettel. Latinul: Bemutatták 1669. június 25. A félszarui határoknak a Sz. Ló'rincz Káta-iak által történt elfoglalásáról. OL. E-213. Kamarai lt. Városi és községi pecséttel ellátott iratok, a/6 doboz (Jászkunság). suplicatiónk = könyörgésünk fa ssiókot = tanúvallomásokat Az ország megosztottsága, a gyakori birtokadományozások, a megyei hatóságok távolléte nagyban elősegítette a jogtalan földfoglalásokat, a szomszédos falvak és birtokok közötti határviták elszaporodását, a földesúri túlkapások terjedését. A nádori sr.ék ebben az időben betöltetlen volt, Fényszaru elöljárói ezért a kamarától kérnek védelmet a lőrinckátaiak és gróf Balassa Imre hatalmaskodása ellen. Pusztákért, legelőkért a jász falvak között is előfordultak torzsalkodások. 38. A Jászságban megtelepült armalista nemes a pozsonyi kamara oltalmazását kéri, mert régi földesura elhajtja állatait és vissza akarja őt vitetni birtokára 1669. május 28. Alázatos szívbeli szolgálatom ajánlása után Isteniül ő szent felségétől minden kívánsága szerint való idvösséges, kedves jó egészséget és boldog, szerencsés, hosszú élet et kívánok Nagy ságtoknak megadatni nagy boldogul! Nagyságtokot mint Kegyelmes Uraimot ezen levelem által kelletik illyen dolog felől megtalálnom, hogy Tar János Ónod várában lakozó, Putnokban mostani harmincados Nagy György, Napragyban Tar István, Tar András, Tar Benedek és Tar Ferencnek — földesuraim lévén — sok sanyargatásokot el nem szenvedhetvén kéntelen Fülek várában kelletet mennem, az holot császár urunkot is ő felségét szolgáltam két esztendeig, valamire kívántatott. Varkon nevű faluban, káptalanbéli urak jószágán volt 112 kila búzám veremben, az mellyet megérvén azon nemes káptalan földén, felszedvén mind elvitték, a búzának akkor pedig kilaja [...] 2 forintban és 8 puturában folt. Azután Fülekből kigyüvén mentem Félszarura [Fényszarura], bízván ahoz, hogy — palaitinus urunk avagy Kamarás Urak Ő Nagyságok és szintén ő felségétül adatot armális kezemben lévén — megmaradhatok, de mindazonáltal sem ő felsége levelét, sem pedig régi királyunktul kiadatot jaz nemességünköt helyben nem hatták, hanem hatalmasul együttesben hat ökrömöt elhajtota Ónodban lakos Santa Tamás töb társaival együt, azután tizenhatod magával való tehenemet, úgy hogy immár csaknem koldosságra jutottam uromtul is megfosztatván. Azok mindazáltal oda vesztenek, csak immár szegény vén fejemet ne búsítanák és ne kergetnék, de most is minduntalan fenegetnek, 303