Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

applicáltatván = csatolva Négyszállás az egri vár 1594/95. évi számadáskönyve szerint még községi szervezettel bíró falu volt (26. sz. dokumentum). A tizenötéves háború után nem települt újjá. A jászberényiek 1667. április 20-án kelt leveléből arról értesülünk, hogy Négy szállás és Boldogháza pusztákat a megelőző 48 esztendőn át Jászberény használta marhák legeltetésére (26. sz. dokum.). A Pentz-féle összeírás mindkét területet 1699-ben is Jászberény pusztájának említi. 33. Leopold császár oltalomlevele a jászkunok részére, melyben a magyar végváraknak megparancsolja, hogy katonáikat és a csavargó idegeneket a király jobbágyainak megkárosításától és háborgatásától tiltsák el, s azokat mindenkivel szemben védelmezzék 1667. szeptember 7. Leopoldus, az jó Istennek kegyelmességébül választót római fejedelem, mindenkor dücsőséges Német, Magyar, Cseh, Dalmatia s Horvát Országoknak választót királlyá, Ausztriának örökös ura, Burgundiának, Brabantiának, Styriának, Carinthiának, Camiolának, Marchio Moraviának hadnaggyá, Habspurgnak, Tirolnak és Goritiának főispánja etc. edgyen-edgyen minden mi híveinknek, az Tekintetes és Nagyságos Gróff Csáky [Chyaki] Ferencnek, Szepes földének örökös Urának, azon Szepes vármegyének Főispánjának, Szentelt Vitéznek, az mi Magyar Országunknak fölső darab részeinek Generális Kapitánjának, az Tekintetes és Nagyságos Cserey [Cherey] Pető Zsigmondnak, azon fölső darab Magyar Országunk részeinek Vicegenerálissának és az mi ónodi praesidiumunknak Főkapitánjának s ő utánnok valóknak, nevezet szerint pedig az mi fileki, korponai, lévai, szendrei, diósgyőri, putnoki, ónodi és kistapolcsáni praesidiuminknak Fő- és Vicekapitányinak, Hadnagyinak és Zászlótartóinak, Tizedesinek és azon helyiségekbéli minden egyéb Tisztviselőinknek köszönetünket és kegyelmességünket! Minek utánna az mi fölséges méltóságunknak eleiben terjesztetet volna, hogy az két rendbéli, úgymint nagyobb és kisseb Kunságnak s a' szerént az Jászságnak lakossit, az mi híveinket s királyságunkhoz tartozandó jobágyokat, kik az néhai tekintetes és nagyságos gróff Wesselényi Ferencnek, az mi Magyar Országunknak palatinussának holta után az mi országunknak szent koronájára és renddel az mi fölséges méltóságunkra, sőtt az mi Magyar Országunknak Kamarájának gondviseléssé és directiója alá szállottanak az mi kegyelmes rendelésünkbüli, némellyek — azon mi föllyüll megemlített országunkbéli híveink közzül, mind nagyságos és nemes rendrüll - különb-különb színy és állorca alatt (kiváltképpen pedig az magok szökött jobágynak szinye és titulussá alatt) az mi jobágyinknak földökre és lakóhelyeikre az reájok fogadót végbeli katonákat ellküldvén, magokat személy szerént házaikbull és lakóhelyeikbüli ellvivén, minden házbéli belső jószágokat és javaikatt fölldúlván, marháj okát és mezei barmaikat ellhajtván 296