Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Továbbá azértt, hogy senki az ollyan katonákra, az kiknek valamelly bizonyos földesuraktul pusztákatt hatalmasul élőkre hiteles levelek vagyon, s az mellett marháit tanálnának hajtani, a'félékre feli ne támadgyanak, külön-külön 40 forint bírság alatt parancsoltatik. Kik ha ezen végezésünk ellen cselekszenek vagy cselekednének, az földesurak a'féle hatalmaskodókatt, törvényes úton reá fogják keresni. Quinto Azon is igyekezzék az szegénység, hogy kinek-kinek fegyvere légyen, és a'kitül lehett, hogy ekéje bomlása nélkül lovatt szerezheti, lovatt szerezzen, mertt úgy oltalmazhatják alkalmatossabban magukatt, s az kiknek értékek lészen, az hadnagyok 3 forint bírság alatt az ló szerzésre reáerőltessék. Ha intésére az hadnagynak meg nem szerezné, valamennyiszer meg fogja inteni és parancsolni a'féle értéknél az ló szerzést, és meg nem szerezné, tehátt toties quoties, 3 forintott vehessenek rajta, kinek az fele az hadnagyé, fele az községé légyen. Sexto A' faluk edgyesek legyenek és edgymást segíttsék valamikor kívántatik, mertt valamellyik ell mulasztja az edgymás segíttségétt, szabad légyen az hadnagyok­nak az ollyan szófogadatlant, kitt-kitt forintra büntetni, mellynek fele az hadnagyoké, fele penig az községé. El is lészen penig rendelve, mellyik falu van közel edgymáshoz, s kik legyenek edgymás segíttségére kötelesek. Septimo Bizonyos jelek is légyen, és ha valamelly kóbolló beszáll, mindjárt hírtt tegyen az szomszédságban, és ne akkor, mikor ellment az madár az fészkérül, hogy edgyett értvén, idején oltalmazhassák magokatt az kártul. Octavo Ha az falu főkapitánya, hadnagya othon nem lészen, mindenkor az vi­cehadnagy avagy arra rendeltetett tizedes otthon légyen, hogy mindenkor vigyázva ta­láltassanak. Nono Közönséges akarattal statuáltatott az is, senki benn, vármegyénkben resi­dáló nemes és paraszt rend közül, se katonáiul, se hajdúiul, rabtul, cigánytul és edgyéb gyanús emberiül semminemű marhátt, ökrött, lovatt, dolmánt, szűrtt, ködmöntt és edgyéb féle portékáit, marhátt meg ne vegyék, sehol és semmi szín alatt, hanem csupán az végházban kótyavetye alatt, vicekapitány avagy viceispán uramék hírével. Melly vég­zés ellen valaki impingál, az akár nemes, akár nemtelen légyen (az nemes ember ellen competens terminust praefigálván) viceispán úr, parasztember ellen penig az dominus terrestris (szolgabíró úrral, de administrando jure admoneáltatván, comperta rei verita­te minden irgalmasság nélkül 24 forint bírságot fizessen érette, mellyek egy része vár­megyénké, másik viceispánunké bíráival edgyütt, harmadrésze penig az földesúré lé­gyen. Ha penig az földesúr intra bisquindena omittálná az törvénytételt, viceispán úr az ollyan embereknek személlyéhez hozzányúlhasson, és itidem comperta rei veritate az megírtt bírságott megvehesse rajta, kiben az földesúr ne partidpálhasson, hanem kéttfelé dividáltassék az vármegye bírái között. Ezt hozzátévén, minthogy az sok tol­vajságoknak nem utolsó okai és ösztöni az orvgazdák, a'ki tudva lopott marhát vásárol, s orgazdaságban leledzik. Reá bizonyosodván elegendőképpen, szintén úgy mint az tol­vaj és lopó, nem az megírtt 24 forintt bírsággal, hanem halállal fog büntettetni, orszá­gunknak arrul írott törvénye szerint. Ezt itten hozzáadván, hogy senki az parasztság közzül, a'kinek valami ügye vagyon és adóssága,azt hatalommal katonáknak, hajdúknak vagy raboknak ne vallya, hanem földesuraiul értsen. Ha távul vagyon az ura, viceispán­játul, mertt valaki effélét cselekszik, és viceispánunk előtt reábizonyossodik, ő kegyel­285

Next

/
Oldalképek
Tartalom