Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

juxta articulos anni 1622 et anni 1625 = az 1622. és 1625. évi törvényei szerint donatiójával = adományával Praesentibus perle ctis exhibenti restitutis. = Ezen levelünket elolvasás után adjátok vissza a bemutatónak! Datum ex civitate nostra libera Jász Bereny die 13. Septembris anno 1645. =Kelt szabad városunkban, Jászberényben, 1645. szeptember 13-án. Idem qui supra. - Ugyanaz, aki fönt. A becses értékű dokumentumra az Országos Levéltárban találtunk rá. A magyar nyelvű, tisztán olvasható levélből fontos információkat szerezhetünk a városi szervezetről, a sok kérelemben, panaszos írásban emlegetett harmincadok, vámok, révpénzek megfizetése alóli mentességről, a marhafelhajtások gyakorlatáról. Különösen kifejező s önmagáért beszél az „adtuk ez mi nemzetségünknek régi szokott pecsétivei megerősítőit levelünket" részlet. Ha hozzávesszük, hogy a levelet a város eddig legrégibbnek ismert s épen megmaradt pecsétje zárja, amelyen vitézi kar által tartott kereszten egy díszes kürt függ - valóban nagy értékűnek ítélhetjük forrásunkat. LÁSZLÓ Gyula Lehel kürtje c. munkájában (Jászsági Füzetek /Szerk.: Tóth János/, Jászberény, 1973. 8.) a herényi református gyülekezet pecsétjét (1642.) is bemutatja, melyen a körirat mellett egy kürtöt tartó kar látható. A kürt-motívumos gyülekezeti sigillumtól azonban eltér a jászok által régi és szokottnak mondott pecsét, s ezen a keresztet tartó kar inkább a fő motívum. Úgy is felfogható azonban, hogy a kar és a kürt közé a kereszt iktatódik. A kereszt fontosságát látszik igazolni az is, hogy a XVII. század közepe táján Berény egy kisebb pecsétnyomót is használt, melybe csak a keresztet tartó kart metszették. (Jászberényi bírák levele 1668. október 15. OL. E-213. Kamarai li. Városi és községi pecséttel ellátott iratok, a/6, sz. doboz. - Jászkunság.) Más dokumentumokon is sikerült megtalálnunk „a szokott pecsétet" vagy a feliratban kissé eltérő változatait, ezek azonban csak 1-3 évvel korábban datált iratok az eddig ismerteknél. (OL. E-213. Kamarai lt. Városi és községi pecséttel ellátott iratok. a/6, sz. doboz. Jászkunság: Jászberény levele 1667. április 20.; Vö. GYÁRFÁS István: Jászkunsági községpecsétek a XVII. századból. Századok. 8. évf Bp. 1874. 719-722.) Itt is megemlítjük, hogy az 1560-ban külön városi szervezettel bíró Magyarváros (Magyarváros in Jázberen) sigillumában ágaskodó oroszlán, alsó lábától hegyével felfelé álló karddal látható. (OL. R. 314. 9. csomó.) 262