Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)
A rendkívül sokszínű, adatgazdag összeírást igen pontos vizsgálat után Nagyváthy Ferenc szepesi kamarai tanácsos készítette. Ez az irategyüttes saját korának is egyik leginkább számontartott dokumentuma, s emberöltők múlva is hivatkozott és keresett forrás. Az összeírás, mely „Urbarius" címet visel - GYÁRFÁS István szerint - eredetiben a budai kamarai levéltárban fennmaradt, a Jászkunságra vonatkozó feljegyzések legnagyobb része azonban kitépetvén, hiányzik; „de mégsem veszett el egészen, mert ez olyan hiteles és részletes összeírásnak tartatott, hogy midőn az eladóvá tett Jászkunság 1699-ben a becsérték alapjául összeíratott, egyes községek régibb jövedelmezése kitüntetése végett ezen 1577-ik évi összeírás adatai minden községnél felemlíttetnek; előadván, hogy ... egyes községek úgy az egri tiszttartó kezéhez, mint a török földes uraknak különféle címek alatt mit és mennyit fizettek." (Gyárfás I, 1885. 138.) A terjedelmes dokumentum-együttes - mint említettük - egy 1600. évi másolatban is fennmaradt, a Heves Megyei Levéltárban talált rá BENEDEK Gyula és SUGÁR István. Ennek azonban éppen a Jászságot tartalmazó része hiányos, 8 település adatfelvétele mellett 6 falu összeírása nem készült el, a települések nevei után a papír kitöltetlen maradt. A conscriptio ennek ellenére a Jászság számára is nagy értékű forrás, olyan ismereteket tartalmaz a terület döntő részéről, amilyeneket egyetlen más dokumentum sem: számbaveszi a települések portáit, házait, felsorolja lakóit, bíráit, részletesen rögzíti a magyar részre teljesítendő szolgáltatásokat és szolgálatokat, s egy időben felsorolja a török részre megkövetelt terheket is. Ezzel megadja pontosan egy adott időszakban - a török berendezkedés lezáródásának idején - a lakosság sorsát, megélhetését számtalan oldalról szorító tényezők sorát, miközben a mindennapok egyes apróbb részleteit is feltárja. Ritka lehetőséget kínál ezzel a további kutatásokhoz, így a török közigazgatástól származó dokumentumokkal való összevetésre is. Ugyanez mondható el a lejegyzett névanyag jelentőségéről is. A Nagyváthy-féle összeírás meghatározott rendszer szerint, meghatározott taglalásban készült. Igaz, ezt nem érvényesítették mindig teljes következetességgel. Esetenként egyes részek felcserélődtek, olykor nem is kerültek felvételre vagy összevonódtak. Az adatrögzítés logikája, a felvétel sorrendisége azonban nagy segítséget adott az anyag értelmezéséhez. A feldolgozás során arra törekedtünk, hogy az összeírást a lehető legnagyobb teljességgel s mindenre kiterjedő megbízható fordításban, itt. megfogalmazásban közöljük. Legfőbb nehézséget egyes szövegrészek kiolvasása, a gyakori rövidítések feloldása jelentette. (Ezúton is köszönetet mondok dr. BARTH A Lászlóné ny. gimnáziumi igazgatónak a fordításhoz nyújtott készséges segítségéért.) Világossá vált a munka során - bár az iratcsomó címében az 1577. szeptemberi dátum szerepel -, hogy valójában az adatfelvétel szinte valamennyi község esetében 1578 vagy 1579-ben történt. Ez leginkább a választott bírák feltüntetett szolgálati évéből s egyéb megjegyzésekből, szövegösszefüggésekből derült ki. A fentiek figyelembevételével a feldolgozás során olyan csoportosítást választottunk, amely hűen követi a Nagyváthy-féle felvételi rendet, ugyanakkor a jobb áttekinthetőség végett olyan egységek (alcímek) feltüntetésére is sor került, melyek az eredeti összeírásban így nem találhatóak. Ezek alkalmazása azonban az összeírás rendszerét nem változtatta meg. Ahol az egy-egy témakörre vonatkozó adatok az egyes falvak esetében szétszórtan szerepeltek, azokat összevontuk. Egy-egy település adatfelvétele a következő részekből áll: 232
