Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

meny sommá volt az pénz, de az marhát hogy vevém ... oda fel adtuk el, de az marhán bizon veszténk, és annak utánna számot veténk. Számot vetve, itt énnálam marada 33 forint, úgy, hogy az marhán vesztettünk vala. Az Kerekes Gergely részire maradott 19 forint, és 50 pénz az ő veszteségére, és az tizennégyedfél forintjával én voltam adós. Mikoron Oroszlán Mihály, az ü szolgája alámene, akkor én az Oroszlán Mihálynak adtam 7 forintot és többel én adósa nem maradtam, hanem tartozom az Kerekes Gergelynek hetedfél forinttal, és abból is megakarom elégíteni. Azért az Zekerces Péter, az mi polgártársunk hit szerint ilyen vallást tén Isten tartsa meg. Továbbá az marhát hogy eladtuk, kérdem, azt pénzt kinek kell adni, énnekem azt monda, hogy senkinek ne adjam, hanem Komáromi Gergelynek adjam, és aztán az Komáromi Gergely az anyjának küldi. Ez levél kelt Magyarvárosban Berénben Nagyboldogasszony napján 1560. Egyoldalas eredeti levél. A hátoldalon: fassio testium no. 2, ugyanazzal az írással, amellyel a levelet írták, továbbá egy 22 mm átmérőjű - kissé lapított - vörös viaszpecsét. A pecsét pajzsában: ágaskodó oroszlán alsó lábától hegyével felfelé álló karddal. OL. R. 314. 9. csomó. A levelet kihagyással közölte KOCSIS Gyula: Zounuk 1. (Szerk.: Botka János). Szolnok, 1986/51. FEKETE Lajos A hatvani szandzsák 1550. évi összeírása c. munkájából tudunk Jászberény Magyarváros részének első említéséről. (Jászberény, 1968. 75.) Az 1560. évi bizony ságlevél már az önálló községi szervezettel, bíróval rendelkező s hiteles helyként is funkcionáló Magyarvárossal ismertet meg bennünket. Sőt, az egész Jászságból az eddig ismert legrégibb pecsétet is megőrizte számunkra. A sigillumon az ágaskodó oroszlán motívum a kunok koronás oroszlánját idézi föl emlékezetünkben. Jászberény-Magyarváros pecsétje 1560-ból 213