Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

142. Júszuf egri kajmakám a jászberényieknek Eger, 1675. szeptember 7. Magyarul: Mi az hatalmas és győzhetetlen császárnak vég Egör várának, Tisza és Duna között való heleinek és hadainak gondviselő ura és parancsolója, tekéntetes és nagyságos vitézlő vezír Muszli pasa flő kajmakámja, vitézlő Juszop aga. Adj ok tudtokra és értésökre mindönöknek valakik ez úri címörös levelünket szömeikkel látják és olvastatván füleikkel hallják, mivel jüvén az egri böcsületös díványban úri szömélyünk eleiben hatalmas és győzhetetlen császárunknak térdet fejet hajtó és igazán hódoló, adófizető Jászbirim városának lakos jobbágyi, és supplikatiok által nagy panasszal jelönték, hogy igen nagy ínségben vannak az sok alá s föl járó török és magyar rabok mia, rajtok sok csínt tevén kamarokat és házokat törvén sajtokot és vajokat erővel elviszik és szekeröket erővel elhajtják. Azon kívül az gyalog vitézök is eljüvén, ételökön italokon kívül ajándékot és holmi egyet mást kérnek és kívánnak az szegénységen, melyet semmi módon el nem győznek. Azért ilyen nagy nyavalájokban folyamodván méltóságos budai vezér urunkhoz is, és ő maga is értvén sok nyavalájokat, ő nagysága adott kezökben erős parancsolatot

1 az magok oltalmára. Mi is hasonló képpen az egri vitézlő dívánbeli urak egyenlő akaratjából adtunk nekik ez oltalmokra való címörös levelünket, hogy akár rabok, akár gyalog vitézök, kik városokban fognak jünni, az szokás szerént ételt italt adván, azon kívül se szekeret, se ajándékot ne adjanak, ha rabok vagy gyalog vitézök erőszakot akarván rajtok tenni és szekereket erővel elvinni, meg ne engedjék, sőt megtudván, hova valók, ahhoz képest hírt adván, hogy megbüntet[h]essük, és az hatvani uraknak is hírt adván, az hatvani urak is mellettök fölkelvén és őket oltalmazzák, mód nélkül háborgatni ne engedjék. Melynek nagyobb bizonyságára adtok kezökben ez úri címörös levelünket, úri pöcsétünkkel megerősítvén, íratott vég Egör várában, die 7 septembris 1675. Idem qui et supra. A pencsén: Júszuf, a nagyságos Muszli pasa kajmakámja. A pecséten: Júszuf. A hátlapon: Az hatalmas egri pasa urunk levele az rabok ellen. ^140. sz. alatti levél. Erlau, 7. September 1675. Ungarischsprachiges Schreiben des kaymakams von Erlau, Yusuf, in welchem er unter Berufung auf den Erlaß des beylerbeyis von Ofen (genauer: auf den Erlaß des kaymakams; siehe Nr. 140) die Einwohner von Jászberény anweist, den ungarischen und türkischen gefangenen Soldaten sowie den türkischen Fußsoldaten nichts außer Essen und Trinken zu geben. Wenn sie in der Stadt Gewalt anwenden, solle man sie in Hatvan anzeigen. 156