Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Az ügy tanúi: Ahmed hatvani miralaj — Mahmúd fárisz-aga — Abdelgani szeroda, emin — Mehmed fárisz-aga — Hüszejn Halife müezzin és mások a jelenlévők közül. A pecséten: Abdullah. Hatvan, 6.-15. Februar 1666. Der kadi von Hatvan, Merhabazade Abdullah, legt die Übereinkunft der Leute aus Kalocsa und Jászberény schriftlich nieder (ihr Prozeß siehe Nr. 111). Die beiden Einwohner von Jászberény, die die gestohlenen Tiere der Kalocsaer gekauft haben, geben den Geschädigten elf Pferde, zwei Ochsen und siebzig sim gurus als Abfindung, Während im Prozeß von zweiunddreißig Tieren die Rede war, spricht man in der Übereinkunft nur von einer Entschädigung für zwanzig Tiere. 113. Ibrahim egri pasa Jászberény és a Jászság népének Eger, 1666. március 19. Magyarul: Mi az hatalmas és győzhetetlen császárnak vég Egör várának, Tisza és Duna között való heleinek és hadainak gondviselő ura és parancsolója, tekéntetös és nagyságos, vitézlő Ibrahim pasa. Adjuk tudtokra és értésökre mindönöknek az kiknek illik ez levelünknek rendiben, valakik szömeikkel látják és olvastatván füleikkel hallják, mivel Brim városának lakos jobbágyi hozzájok tartozó Jászsággal együtt jüvén az egri díványunkban, és nagy panasszal jelönték, hogy nagy Ínségben volnának az magok nemzetsége közül szakadott sok tolvajok és kóborlók miá, melyek marhájukat lopják, ruhájokat fosztják és őket dúlják, pusztítják, melyet el nem szenvedhetvén, az szegény hódultságkérvén tűlünk arra szabadságot, hogy az őket bántó, dúló, fosztó és marhájokat hajtó tolvajokat űzhessetnék (sic), kergethetnék és kézben kerítvén megölhetnék, és díját senki ne keresné. Minthogy ezért mi is értvén sok nyomorúságokat és képtelen való súlyos igájokat, mind az egész egri díványos urak és agák közönségös egyenlő akaratjukból adtunk nekik szabadságot az megnevezőit Brim városiaknak és hozzá tartozó Jászságnak, hogy az őket bántó s marhájokat hajtó tolvajokat az hol megsajdítják, akár városokban tolvajnak ismerjék, mindenütt bízvást űzhessék s kergethessék és kézben keríthessék,és kézben kerítvén törvényök szerint bízvást megölhessék és fölakaszthassák. Az oly tolvaj haláláért senki az mi részünkről díját ne kérje és ne kövesse, és díja ne is legyek. Melynek nagyobb bizonyságára és illendőbb erősségére adtok kezökben ez úri címirös levelünket pöcsétünkkel megerősítvén. íratott vég Egör várában, die 19martii 1666. Idem qui supra. A pencsén: Ibrahim pasa. A pecséten: Ibrahim. A hátlapon magyarul: Egri díván levele, hogy szabadon ölhessék, foghassák a tolvajokat. 126