Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

ján szednek — az eminek ne hagyják a rajánál, hanem ők maguk vigyék el. Ne engedjétek, hogy több bárányt követeljenek, meg hogy a seriat és a kánun ellenére több szolgálatot igényeljenek vagy ennek ürügyén pénzt szedjenek. Azt se engedd, hogyha a rajára nem bizonyosodik . törvényes úton vétek, büntetéspénzt vegyenek rajta. Akadályozzátok meg, hogy a szegény ráját a seriat, a kánun és a szultáni rendelet ellenére bárki zaklassa és sanyargassa! Kelt az 1073. év nemes zi-1-hiddzse havának középő harmadában, a jólvédett Eger városában. A pencsén: Muszli. A hátlapon: A hatvani szandzsákbégnek — tartson soká tekintélye! — és az igaz törvény letéteményesének, a hatvani kádi efendi őnagyságának. A pecséten: Muszli. Magyarul: Egri kincstartó levele az bárány dézsmárul. Szaránk, ma Zaránk: falu Jászberénytől északkeletre. 2 A hivatkozott rendelet a 97. sz. irat. 3 Szent György napja, április 24. Erlau, 17.—26. Juli 1663. Der defterdár von Erlau, Musli, an den mirliva und an den kadi von Hatvan. Bisher haben die emine jedes zehnte Schaf als Schafzehnt für sich genommen. Neuerdings lassen sie den Schafzehnt in der Stadt, um ein Jahr darauf auch die Menge seiner Vermehrung zu fordern. Außerdem werden die Bewohner mit mehr Arbeitsleistungen belastet, auch bei unbewiesener Schuld werden ihnen Strafgelder auferlegt. Die Adressaten mögen diese Unrechtmäßigkeiten unterbinden. 102. Muszli egri defterdár a hatvani szandzsákbégnek és kádinak Eger, 1663. július 17-26. A kegyes kormányzók büszkesége: Hatvan szandzsákbégje — tartson soká tekintélye! — és az iszlám bíráinak büszkesége: Hatvan kádija — akinek szaporodjanak erényei! —, az egri díván e levelének érkeztekor a következő szolgáljon tudomástokra: A fentnevezett szandzsákban fekvő szultáni hász-falvak rájái az egri dívánban egy nemes rendeletet

1 mutattak be, amelynek tartalma a következő: Mostanáig betakarítás idején a hász-birtokok eminjei úgy szedték a tizedet, hogy az egész megtermelt gabonából tizedeltek. Tíz keresztből egy keresztet vettek el, azután az így nyert tizedgabonát a falvak határában halomba hordatták. Akkor minden lakos egybegyűlt, és a halomba hordott tizedgabonát kicsépelték. Amennyi szemet ez adott, az eminek annyival beérték. E módszerrel mindenki meg volt elégedve. Újabban azonban az eminek a tizedgabonát már nem hordatják halmokba a falvakban a régi szokás szerint, hanem arra utasítják a ráját, hogy a maga gabonáját ki-ki vigye haza a házába. Azután a régi szokás ellenére önkényesen minden keresztből 3-3 kejl szemet követelnek. E törvénytelenség 118