Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)
intézője, helyes véleményével az emberek dolgainak tökéletesítője, a hatalom és nagyság épületének fejlesztője, a boldogság és a szép jövő pilléreinek erősítője, a legfelségesebb király áradó kegyének élvezője, Buda védelmezője: vezírem, Hüszejn pasa — akinek nagyságát tegye tartóssá a dicsőséges Isten! — és a kádik és bírák büszkesége, az erény és igaz szó kincsesbányája, mollánk: Hatvan kádija — akinek szaporodjanak erényei! —, e magas szultáni rendelet vételekor a következő szolgáljon tudomástokra: A fent nevezett bírói körzetbe tartozó Berény város népe, e felséges rendelet felmutatói, a következőket jelentették felséges táboromban: Ha közülük valaki meghal, s bár kétnembeli örökösei között nincs kiskorú vagy távollevő, hanem valamennyien nagykorúak, jelen vannak és nem kívánnak hagyatéki felosztást, mostanában a kádik mégis erőszakkal felosztást csinálnak, az illeték megállapításánál az elhunyt hagyatékát értékénél magasabbra becsülik, s esetleges adósságát sem vonják le belőle, hanem az egészet veszik illetékalapnak. Ezzel a módszerrel a nemes seriat ellenére sok pénzüket elveszik és sanyargatják őket. Mivel meggátlására nemes rendeletemet kérték, megparancsolom, hogy amikor ezzel odaérkeznek, a törvény előírásainak megfelelően nézzetek utána az ügynek. Ha valóban úgy áll, ahogy elmondták, igazságos napjaimban semmiképpen nem engedhetem a szegénység sanyargatását. Ezért ha közülük valaki meghal, és kétnembeli örökösei között nincs kiskorú és távollevő, hanem valamennyien jelen vannak, nagykorúak és nem kívánnak hagyatéki felosztást, azt ne végezzék el erőszakkal. S abból a célból, hogy a hagyatéki illetéket megemeljék, az elhunyt hagyatékát ne értékeljék magasabbra. Ha pedig a kétnembeli örökösök között kiskorú és távollevő van és ezért szükség van osztásra, a hagyatékból előbb vonják le az elhunyt adósságát, s csak azután vegyenek az elhunyt vagyonából minden 1000 akcse érték után 15 akcse illetéket. Többet ne szedjenek, ne engedjétek, hanem akadályozzátok meg! Azokat, akik nem engedelmeskednek, hanem makacskodnak és tovább önkényeskednek, jelentsétek nekünk. Úgy igyekezzetek, hogy ebben az ügyben ne kelljen ismét rendeletet kiadnunk. így vegyétek tudomásul, felséges kézjegyemnek hitelt adjatok! Kelt az 1073. év nemes zi-1-káde havának utolsó harmadában, az eszéki táborban. A hátlapon: Beiratott. Meghosszabbítva (?). Magyarul: Anno 1663. Ferenc kovács hozta Eszékrül az nagyvezértül, arra való, hogy az mely ember meghal, ha 18 vagy 20 esztendős fia marad, az emény bele ne kaphasson. Lager bei Esseg, 27. Juni— 6. Juli 1663. Im Namen des Sultans Mehmed IV. herausgegebener ferman des Großwesirs Köprülü Ahmed an den beylerbeyi von Ofen und an den kadi von Hatvan. Er verbietet den kadis, auch dann eine Erbteilung zu erzwingen, wenn alle Erben erwachsen und anwesend sind und keine Teilung wünschen. Wenn tatsächlich eine Erbteilung nötig sei, sollen sie den Wert des Erbes nicht höher veranschlagen, nur um auch höhere Gebühren nehmen zu können. Eventuelle Schulden des Verstorbenen seien vom Wert des Erbes abzuziehen, und von dem, was bleibt, mögen 15 Tausendstel als Gebühr genommen werden.
