Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)

helyzet ilyen alakulásának magyarázata részben az előző másfél esztendő ellentmondásaiban, részben a tömegszervezeteket érintő — 1951/52 fordulója körül bekövetkezett — változásokban rejlett. 4. Az agitációs munka ellentmondásainak kiéleződése és a tömegszervezeti tevékenység hanyatlása A tömegszervezetektől a negyvenes-ötvenes évek fordulóján az ország vezetői azt várták, hogy azok ,,a Párt számára mindig a transzmisszió, az áttétel szerepét töltik be a tömegek felé".

123 A tömegszervezetek igyekeztek is megfelelni ennek a várakozásnak, azonban feladataikat a párt- és állami szervek több vonatkozásban irreális célkitűzések alapján határozták meg. A gazdasági és társadalmi feltételeket figyelmen kívül hagyva kijelölt célok megvalósításának erőltetése egyre éleződő ellentmondások kialakulásához vezetett. A szövetkezetpolitika területén a megalapozatlanul gyors kollektivizálásra irányuló törekvés okozott falun olyan feszültségeket, amelyek a tömegszervezeti tevékenység hatékony folytatását nem tették lehetővé. A tömegszervezetek szövetkezetszervezői munkájának ellentmondásai akkor éleződtek ki, amikor a régi birtokos parasztság széles tömegeinek közös gazdaságokba tömörítése került napirendre. 1950 tavaszáig ha nem is problémamentesen, de jelentősebb belső és külső konfliktusok nélkül sikerült a tömegszervezeteknek a kollektivizálással szemben támogató vagy legalábbis megértő magatartást, de legfeljebb kisebb ellenállást tanúsító szegényparaszti rétegek termelőszövetkezetekbe szervezését szolgálni. 1950 közepétől viszont már a korábbi gazdálkodási és életformájához erősebben ragaszkodó régi birtokos kis- és középparasztság megnyerése vált a fő feladattá. Az új követelményeknek csak akkor felelhettek volna meg a tömegszervezetek, ha a türelmes meggyőzéshez elég idővel és megfelelő érvekkel, valamint a falvak népével megfelelő kapcsolattal rendelkeztek volna. Mindezekre azonban a korabeli agrár- és szövetkezetpolitika nem adott lehetőséget. A felülről meghatározott kollektivizálási irányszámok teljesítésének kényszere mellett sajátos ellentmondásként a mozgalmi eszközök éppen akkor váltak sok tekintetben formálissá, amikor azok alkalmazásának szélesítése a legnagyobb hangsúlyt kapta a politikai állásfoglalásokban. A tömegszervezetek agitációs munkájának feltételei több tényező együttes hatására váltak kedvezőtlenné, többek között a túlzott leterhelés, a parasztság körében népszerűtlen feladatok végzése nyomán bekövetkezett tömegbáziscsökkenés, s nem utolsósorban a termelőszövetkezeti szervezést irányító partes állami szervek részéről megnyilvánuló türelmetlenség miatt. A szervezetileg még kellően meg sem szilárdult tömegszervezeteknek a feladatok sokaságával kellett megbirkóznia. A szövetkezetpolitika végrehajtását segítő munkájuk mellett már 1949-ben bekapcsolódtak a cséplés ellenőrzésébe, a közlegelők gyomtalanításába, a szántás-vetési kampányok lebonyolításába, a Szabad Nép és a Szabad Föld előfizetők számának gyarapításáért folyó agitációba, a gépállomási munkaerőto123 - , SZAKÁCS Sándor: A koalíció felszámolása és a politikai intézményrendszer torzulásai. (In: Válság és megújulás. Szerk.: VASS Henrik, Bp. 1982.) 253. 94