Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)
aasági vonatkozásban a földművesszövetkezetek feladata gyakorlatilag a kollektivizálás agitációs tevékenységében való részvételre korlátozódott. A földművesszövetkezetek működésében a mozgalmi—tömegszervezeti munka szerepe 1949 közepén erősödött meg. Ennek oka részben az volt, hogy 1949 tavaszán létrehozott központjuk, a SZÖVOSZ 79 elé megalakulásakor főként ilyen irányú feladatokat tűzött a szövetkezetpolitika, míg a tagszövetkezetek gazdasági működésének felügyeletét az állami szakigazgatási szervek jogává és feladatává tette. A párt és állami vezetés az országos központtól az agrár- és szövetkezetpolitika földművesszövetkezetek felé való feltétlen és maradéktalan képviseletét várta, a helyi szövetkezetektől pedig a parasztság széles tömegeinek mozgósítását a különböző politikai és gazdasági kampányok során. A közvetlen ösztönzés mellett a tömegszervezeti agitációs feladatok előtérbe kerülése irányába hatottak a gazdasági munkában jelentkező egyes korlátozó tényezők is. A termelésszervezés területén pl. a merev tervlebontási módszerek hatására a termelési szerződések szerepe formálissá vált, gyakorlatilag az államigazgatási szervek által előírt tervszámoknak a termelőkkel való elfogadtatására szorítkozott. Az állami készletgyűjtésben kapott tényleges felvásárlói feladatok teljesítését pedig főként az akadályozta, hogy az egyre nagyobb átveendő készletek kezeléséhez és tárolásához szükséges raktárakkal és szakemberekkel nem rendelkeztek kielégítő mértékben, aminek következtében a begyűjtési munka gazdasági részét mind nagyobb arányban az állami szervek vették át, meghagyva a földművesszövetkezetek ilyen irányú propagandatevékenységét. A tömegszervezeti feladatok sikeres teljesítése érdekében a párt- és állami apparátus, valamint a különböző társadalmi szervezetek (DÉFOSZ, MNDSZ stb.) továbbá a gépállomások aktív közreműködésével a szövetkezeti szervek jelentős mozgalmi és szervezeti változásokat vettek tervbe és valósítottak meg. Ezek közül a legszembeötlőbb a taglétszám igen erőteljes növekedése volt, ami túlnyomórészt 1949/50 fordulója körül következett be, amikor a már korábban is előforduló tagtoborzások széleskörűekké váltak. Egy 1949. augusztus 8-i jelentésben azt olvashatjuk, hogy a megyében „beindították a tagtoborzás versenyét, amelyhez 69 szövetkezet csatlakozott." 80 A tagtoborzásokat az irányító szervek részéről nagy várakozás előzte meg. Elsősorban ezektől remélték a taglétszám több mint kétszeresére emelését fél éven belül. Azt a célt tűzték ugyanis ki, hogy 1949 végére a megyében a földművesszövetkezeti tagok száma elérje a 96.000-et. 81 A cél elérése érdekében erős propagandatevékenységet fejtettek ki, sokoldalúan népszerűsítették az elért eredményeket. Ennek példái többek között, hogy Nagykörűn országos visszhangot keltő eseményként ünnepélyesen vették fel az egymilliomodik földművesszövetkezeti tagot, Jászjákóhalmán pedig decemberben az ország első szövetkezeti községe cím adományozása a SZÖVOSZ országos vezetőségének részvételével, széles sajtónyilvánosság előtt zajlott le, hasonlóképpen, mint a nagykörűi esemény. 82 79 A Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZÖVOSZ) az 1949. május 22-én kibocsátott 4.050/ 1949. számú kormányrendelet alapján jött létre a földművesszövetkezetek országos központjaként. Magyar Közlöny Rendeletek Tára 1949. május 22. 80 URBÁNL. 1985. 107. 81 MSZMP SZMB arch. 39. f. 2. fcs. 179. óe. 82 BORZÁK L. 1971. 129. 40
