Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)

vetkezeti tevékenységnek a tagságnál szélesebb körre kiterjesztését engedélyező iparjogosítványok kiadását. Az ilyen okiratok adta elvi lehetőség valóra váltása sok nehézségbe ütközött. Az egymást követő aszályos évek rossz terméseredményei miatt a parasztgazdaságok értékesíthető feleslegei szűkösek voltak. A felvásárlás gyakorlatilag s beszolgáltatási gyűjtőkereskedői munkára szorítkozott. Az abban való részvételhez sem rendelkezett a földművesszövetkezetek jó része megfelelő raktárhelyiségekkel és azok létesítésére pénzzel. Ugyanakkor a gyűjtőkereskedelem szervezése a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ kezében volt, amely a földművesszövetkezetekkel szemben ellenszenvvel viseltetett, igyekezett azokat háttérbe szorítani.

27 Az értékesítési tevékenység erőteljes korlátozottsága a beszerzési és fogyasztási üzletág lehetőségeit is kedvezőtlenül befolyásolta. Számottevő bevételek híján készpénzes vásárlásokra kevés mód nyílt, áruhitelben pedig vagyontárgyaik juttatásának rendezetlensége miatt jogilag nem rendelkezvén fedezettel, alig részesülhettek. A földművesszövetkezeti kereskedelem szerepének növelésében komoly akadályt jelentett a magánkereskedelem és a régi szövetkezetek konkurenciája, hiszen azok kedvezőbb tárgyi feltételekkel, kiépült árubeszerzési kapcsolatokkal és általában nagyobb szakmai felkészültséggel rendelkeztek. Amíg tehát a földművesszövetkezetek a nagybirtokokról származó eszközállomány hasznosításában biztosított monopolhelyzetük következtében az agrárszövetkezeti mozgalomban vezető szerepet játszottak, addig az áruforgalom terén vetélytársaik fölénye érvényesült. Ennek a megváltozása csak a politikai erőviszonyokban és a szövetkezeti intézményrendszerben lezajlott átalakulás nyomán következhetett be. 1947 közepe tájára — miként az ország gazdasági és politikai életének egészében — a szövetkezeti mozgalom terén is új helyzet körvonalai kezdtek kirajzolódni. A változások — ha még nem is fordították meg — módosították a régi és új szövetkezeti típusok közti erőviszonyokat. A párt- és osztályküzdelmekben egyre inkább jellemző baloldali sikerek nyomán a népi demokratikus szövetkezeti mozgalom érdekeinek érvényre juttatására a feltételek kedvezőbbé váltak. A történések kiindulópontján a kommunista párt erőteljes politikai offenzívájának 1946/47 fordulóján történt megindítása állt. Ennek nyomán kapott mind erőteljesebb hangsúlyt a szövetkezeti kérdés és azon belül a földművesszövetkezetek helyzetének rendezése is. A sajtóban már 1946 nyarától érezhetően növekedett a kommunista párt ilyen irányú aktivitása, amely a következő hónapokban már a párt dokumentumaiban is határozottan kifejezésre jutott. Az MKP

III. kongresszusnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és a dolgozó parasztság helyzetének megjavítására elfogadott programja a szövetkezetek ügyével külön fejezetben foglalkozott. Kimondta: a kisparasztság „életbevágó érdeke", hogy az „új szövetkezeti törvény valóban népi demokratikus alapra helyezze a szövetkezeteket és erélyesen küzdjön az álszövetkezetek ellen", továbbá, hogy a régi agrárszövetkezeteket megtisztítsák a népellenes elemektől, és hogy az állam fokozottabban támogassa a szövetkezeteket.

28 A párt 1947 januárjában elfogadott és nyilvánosságra hozott hároméves tervjavaslata pedig már konkrétabban és 27

Vö.: BALOGH S. 1975. 68-69. 28 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944-1948. Bp. 1967. (a továbbiakban: MKP-SZDP határozatok 1944-1948.) 284. 16