Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)

sított a szegényparaszti szövetkezés számára a juttatott földek fel nem osztható va­gyontárgyainak hasznosítása céljából. Megjelenése a szegényparasztok ezrei számára te­remtett lehetőséget az önálló gazdálkodás segítését szolgáló szövetkezetek létrehozá­sára. A nagybirtokokról származó vagyontárgyak kezelésére történt szövetkezés lénye­gében három forrásból táplálkozott. Egyrészt azokból a társas művelési kezdemények­ből, amelyeket a földosztást megelőzve vagy azt közvetlenül követőleg valósítottak meg az érintett területek várományosai, illetve újdonsült tulajdonosai a szántás-vetés együttes elvégzésével. Másrészt nagyjából a földosztással egy időben kiszélesedő, indít­tatásában alapvetően közellátási jellegű újtípusú népi szövetkezeti mozgalomból, mely­nek résztvevői közül sokan lettek újgazdákká, s melynek vezetői, támogatói ugyanazon politikai erők voltak, amelyek a földreform élharcosaiként is tevékenykedtek. A har­madik forrás a közvetlenül a földreform rendelet előírásai alapján a földigénylő bizott­ságok által történt szövetkezetszervezés volt. A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom első, 1945 Őszéig tartó szakaszá­nak fő jellemzője volt, hogy időszakában a már létrejött újgazda szövetkezetek műkö­dése nélkülözte a központi szabályozást. A földreformrendeletben és annak végrehaj­tási rendeleteiben helyt kapott szövetkezeti vonatkozású útmutatások a megalakítás előírásán túl nem intézkedtek a nagyibrtokról származó javak hasznosítására létrejövő szövetkezetek ügyében. A földosztást elrendelő jogszabály az általa megjelölt szövet­kezetek kérdésének részletes rendezését egy később kiadandó miniszteri rendelet ha­táskörébe utalta, amely ténylegesen csak félesztendő múltán látott napvilágot. A földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalmának kibontakozása során 1945 nya­rán-őszén létrehozott társulások elnevezésüket és a célul kitűzött gazdasági tevékeny­ség területeit tekintve igen színes képet mutattak, a helyi feltételektől függően. A leg­fontosabb tennivalók jellegéből adódóan azonban ezzel együtt is kialakultak a szövet­kezeti működés fő irányai. A helyi tényezők által szabályozott újgazda szövetkezet­alapítási hullám lényegében három „egymástól nem minden téren elhatárolható, sőt egymáshoz éppen a legközvetlenebbül kapcsolódó" szövetkezeti típust eredménye­zett, nevezetesen az egyszerű gép-, illetve szeszfőzdéi szövetkezetet, a földreformrende­letben meghatározott javak hasznosítása mellett több-kevesebb beszerző-, értékesítő és fogyasztási funkciókat is tervbe vevő szövetkezeteket, valamint a közvetlenül a terme­lésre koncentráló közösen szántó, vető, táblás művelési kísérleteket. 12 A földhözjuttatottak szövetkezeteinek egységes működési rendjét az 1945. szep­tember 18-án kiadott 131.000/1945. FM sz. rendelet határozta meg, amely a földmű­vesszövetkezetekről szólt. Ez a jogszabály azt tükrözi, hogy a felszabadulást követő években falun „a gazdasági körülményeket tekintve a szövetkezeti kérdés a kisparaszti gazdaságok termelése fejlesztésének alárendelt kérdés volt." 13 A rendelet 14 előírta, hogy minden olyan községben, ahol a földreformrendelet alapján szövetkezeti keze­lésbe veendő rizstelep vagy mezőgazdasági ipari üzem van, továbbá ahol a földreform 12 Vö.: SZAKÁCS S. 1976. 7-8. 13 BORSIE. 1964. 37-39. 14 131.000/1945 FM számú rendelet, Magyar Közlöny 1945. szeptember 18. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom