„Közhírré tétetik”. Dobolási könyv 1944-45 - Levéltári Füzetek 7. (Szolnok, 1985)

BEVEZETÉS A dobolás intézményének évszázados hagyománya volt községeinkben, városainkban. Az országos és helyi hatóságok ezen a módon Juttatták el a lakossághoz utasításaikat, intézkedéseiket, így hozták a közönség tudomására a munkaalkalmakat, vásárokat, kiadó és eladó földeket, ingóságokat és ingatlanokat. A közhirelés ugy történt, hogy a kisbíró a helység meghatározott pontjain összedobolta a környék apraját-nagyját. Amikor kellő számú hallgatóság összegyűlt, a kisbíró jellegzetes éneklő hangsúllyal "Közhírré tétetik először" bevezető mondattal felolvasta a sokszor tizenkét pontból /is álló hirdetményeket. Befejezéskor ismét ráütött a dobraV A kisbíró hivatalos mivoltát a dob és a katonasapkához hasonló kisbirói hivatali sapka is jelképezte. 1 Csak engedélyezett és jóváhagyott szöveget volt szabad kidobolni. A közhi.rré tett szövegetmeg kellett őrizjni, az e célra rendszeresített hivatalos könyvbe kellett beirni. Gyakorlatilag azonban a kisbiró számára legépelt példányt, vagy annak másolatát ragasztották be a dobolási könyvbe. A felszabadulás után egy ideig még divott a dobolás utján való közhirelés. Anyagunkat ennek könyvéből meritJUk. A tanácsrendszer idején, az 1950-es évek kezdetén mindjobban tért hódított a tanácsházára felszerelt hangosbeszélő / a nép "bádogembernek" nevezte/ és ez rövidesen kiszorította a dobolási közhirelés! rendszert. Később ez is megszűnt, helyét a tanácsházán kifüggesztett Írásos hirdetmények, közszemlére kitett Írásos határozatok és a sajtó foglalta el.