Tóth Tibor: Szolnok megye levéltára. Ismertetés - Levéltári Füzetek 6. (Szolnok, 1981)

J 1. A Szolnok megyei Levéltár keletkezése és fejlődésének néhány jellemzője A mai Szolnok megye Szolnok székhellyel Jász-Nagykun Szolnok megye néven 1876-ban alakult ki. A megye területét a volt Jászkun kerület jászsági és nagykunsági helységei és a volt Heves és Külső-Szolnok megye, külső-szolnoki részének települései alkotják. Korábban a Jászkun kerület Jászberény székhellyel nem tartozott a megye területéhez. Katonai kötelezettsége ellenében kiváltságos helyzetbe volt, önkormányzattal rendelkezett. Levéltárunk feudális kori anyagának tekintélyes részét, történelmi magvát a Jászkun kerület önálló iratanyaga képezi. Ennek rendszerezéséről és gyűjtéséről 1751 óta van tudomásunk, ugyanis Mária Terézia királynő ekkor rendelte el a Jászkun kerületek önálló írástárának, archívumának felállítását a kerületek székhelyén, Jászberényben. Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakulása után 1878-ban a jászberényi levéltár anyaga (oklevelek, privilégiumok, közigazgatási és törvénykezési iratok) jól rendezett és kutatható állapotban Szolnokra, az újonnan megalakult megyei levéltárba kerültek. A Jászkun kerületek levéltári anyagát 1825-ben rendezték. Ezzel párhuzamosan került sor az odatartozó városok és községek levéltári anyagainak rendezésére is. Az ekkor készített segédletek időtállóak, jórészt ma is használhatók. Később, a századforduló után néhány évvel több község, így Jászapáti, és Jászalsószentgyörgy levéltára teljes rendezésre került. Jászapátiban és Jászalsószentgyörgyön a munkálatokat Hild Viktor okleveles levéltárnok végezte, aki később az 1920-as években megyei főlevéltárnok lett. Hild Viktor, mint történettudós és muzeológus rendkívül értékes kéziratok sokaságát hagyta az utókorra, melyek közreadása napjainkban kezdődött meg. A megyei levéltárban két ízben került sor nagyobb arányú selejtezésre: 1914-ben az 1850—1876-os évek Jászkun kerületek főkapitányi, kapitányi, közigazgatási és törvénykezési iratait, majd 1928-ban 1876—1902. évi alispáni iratokat selejtezték. Mindkét alkalommal ma már történelmi értékűnek minősíthető iratanyagok mentek veszendőbe. 5