Tóth Tibor: Szolnok megye levéltára. Ismertetés - Levéltári Füzetek 6. (Szolnok, 1981)

mellékleteként megtalálható kéziratos térképek, rajzok, szelvények sokasága. A köztestületi anyag többi részét legeltetési társulatok, hegyközségek, közbirtokosságok megmaradt iratai alkotják. Egyesületek fOndjainak száma 62. Ebből 22 kulturális és népművelő, a többi szakmai, gazdasági és egyéb egyesület. A nagy szám azonban kevés iratanyagot takar. Az engedélyezett alapszabályokon kívül más irtanyagot alig tartalmaznak. Azok pedig típusszövegek, ngyon kevés helyi sajátossággal. A fondcsoport értékét nagy mértékben növeli az 1868—1950 között folyamatosan vezetett egyesületi nyilvántartó könyv, mely a megyében ez idő alatt alakult egyesületek legfontosabb adatait tartalmazza. A azdasági szervek nagy számban, de kevés és töredékes anyaggal találhatók levéltárunkban. Az anyag nagyobb részét malmok iratai alkotják. Ezek kizárólagosan XX. sz.-beli anyagok. Az ipari üzemek közül érdemes kiemelni — mennyiségük miatt — a Szolnoki Cukorgyár (1914—1944) és a Törökszentmiklósi Gőzmalom (1927—1949) iratait. Szolnok sohasem volt egyházi központ, így ilyen jellegű iratok még tükrözve sincsenek jelen levéltárunkban. Néhány hitközség iskolaszéki iratanyaga és a Szolnoki Szent-Ferenc Rendház fondja (1601—1943) érdemel említést. A családi és személyi vonatkozású iratanyagunk kevés, és ez is töredékes. Blaskovich, Szinyei-Merse, Kálmán és a Tahy családok iratai kerültek levéltári őrizetbe. Ezek közül csak a Kálmán család kötődik szorosabban megyénkhez, ugyanis Kálmán Sándor a XIX. sz. közepén karcagi alkapitány volt. A személyi iratok társadalmi értéke jelentéktelen. A családi és személyi iratok nagyobb részt vagyoni jellegűek (birtoklevelek, gazdasági elszámolások, örökösödési megegyezések, kölcsönök, nyugták stb.) A többi részét magánjellegű személyes levelezések alkotják. Ezek egy része német nyelvű. Az anyag értéke konkrétságában rejlik. 4. Gyűjteményeink A gyűjtemények anyagának egyik legértékesebb részét képezik az oklevelek. Mint már említettük a Mohács előtti időkből 3 db oklevelünk van. Jelentős forrásértékűek Jászberény város eredeti törökkori oklevelei (149 db, 1570— 1678). Ebből török nyelvű 147 db. A török nyelvűek magyar fordítása (fordította Thury József Jászberényben 1898-ban) is rendelkezésünkre áll. Értékesnek ítélhető még Jászberény és Karcag város néhány eredeti középkori oklevele. Rendkívül gazdag és nagy értékű forrás az összeírások anyaga. A feudális kori conscriptiók az 1713—1848. éveket fogják át. Részletes és pontos a Jászkun kerületi (1773—1828) és a túrkevei (1721—1848) anyag. A lélek- és vagyonösszeírásokon kívül számos birtokösszeírással is rendelkezünk. A Jászkun kerület községeinek is gazdag az összeírási anyaga. Ezekről katalógus áll rendelkezésre. 9