Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)
3 * Ga»ta<£jjle££721 - J848) A betelepülő' lakosságot -mint emiitettük - elvadult táj, kihalt vidék fogadta. Csépa területe abban az időben jóval nagyobb volt, mint ma, mert 123) hozzá tartozott a Vadas és a későbbi Halesz is. A határ déli része (a Lapos) vizjárta, áradásos terület volt. Csak partosabb részei : Pókaháza-sziget, Kishát, 124) Czompód, Fehértóhát, Csipsőr-sziget maradtak ki a vizból. A falu északi területének is kb. harmadát csak legelőnek használható szikes és homok tette ki. Szántóföldi gazdálkodásra csak a határ ármentes középső részei (Fölsőföld) voltak alkalmasak, ahol már a korábbi időkben is szántottak, vetettek. Az uj lakók igaerejük nagyságához mérten fokozatosan müvelés alá vontak a Fölsőföld legjobb területeit. 1731-ben 28 ökörrel rendelkezett az összeirásoknái számításba vehető 12 nemes és 4 libertinus gazda. 1751-ben is még csak 4ó a 125) községben talált ökrök száma. Ez arra mutat, hogy a szántóterület csak lassan növekedhetett. 1751-ig a következő dűlőket alakították ki : Kunszenmártoni Ut Melleti Föld. Olasz-veremhát dűlő, Szőlőkotjára-járó dűlő, Gyepre-járó, Kutra-járő/Fertőre-való dűlő, Szólőkrejáró dűlő, Hosszú dűlő 126) Határut-melletti dűlő. Ezek a mai felsőföldi szántónak 2/5-nyi részét tették ki (kb. 400 hold). A földmüvelés hagyományos módon nagyrészt házilag előállított eszközökkel történt.A faluban mindig lakott egy-két iparos is, aki elkészítette vagy megjavította azokat a szerzámokat és munkaeszközöket, amelyekhez nagyobb szakértelemre volt szükség. A szántást még először faekével végezték, az 1750-es évektől azonban egyre állandóbb tartozéka lett paraszti gazdaságainknak a vas, 1775-ben a csépai juhász a számadásai között a 127) helybeli kovács által készített vasabroncsról és ekevasról olvashatunk. -73-
