Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

Aszód , Árvavár, Battonya, Békés, Békésszentandrás, Bicska, Bög_, Buda, Cegléd Cibakháza, Csákberény, Csipsár, Csongrág, Czezce, Debrecen Demeter, Dévaványa, Ebes, EJbeczke Egj^ed, Eger, Endrőd, Erdély, Fegyvernek, Félegyháza, Göbölyös, Göbölyjárás, Gyula, Gyöngyös, Györgye, Halász, Homok, Hom«kt»n»nye , Inoka, Istvánháza, Jászfényszaru, Jászszentgyörgy, Jászberény, Jászszentlászló, Kecskemét, Kerekdomb, Karcag, Kecske, Kiskürtösi, Kása, Kovácsháza, Kunszentmárton, Löpu[tó', Makraz, Mjhályi, Mende, Miskolc, Monostor, Móor, Nag^gmád^ Nagyrét, Novak, Órhalom, Öthalom, Pészjó^ Pásztoha, Perczel, Püspökhatvan, Radvány, Sas, Ság, Szajol, Szarvas Szegvár, Szentes, Szelevény, Szikra, Szolnok, Szombathely, Tápiőszele, Tenyó', Tisz«bő, Tiszaföldvár, Tiszakürt, Tomparét Tószeg, Törtei, Törökszentmiklós, Turkeve, Vadaskert, Varjas, Vasvári, Várkony Verebély, Véghalom. A felsorolt falvak, városok között sok Nógrád, Heves és Borsod megyeivel találkozunk, s ez arra mutatt, hogy Csépa népe jórészben ezekből a vármegyékből vándorolt be. Főként a betelepedés első' szakaszában érkezett lakók származtak a fenti megyékből. (Az aláhúzott helységek.) Nógrádból települt a "honfoglaló" Czucz família minden ága (Czucz, Palotay, Cseíe, Szántó, Tercsy) és ugyancsak az elsó' lakók közé tartozó Csernus, Kanyó, Tarcsándy, Egeg? családok is. A XVIII. század végén sokan érkeztek a Jászságból is. Ezek a településtörténei adatok arra engednek következtetni,hogy Csépa lakosságát a palócsághoz genetikai kapcsolatok fűzik. Ezt a megállapítást támogatja az is, hogy családneveink között több jellegzetes palóc nevet találunk : Kanyó, Faragó, Oberna, Sidó, Tódor, Laczkó, Cselkő, Agó, Deme, Berkó, Bakó, Dancső, Gyüre stb. Megállapításunkat talán legjobban mégis az igazolja, hogy a lakosság nyelvében, gazdasági és kulturális életében a mai napig is tapasztalhatók és megfigyelhetők olyan jellegek, melyek egyben ősi palóc specifikumok is. Közülük csak a legfontosabbakat említjük meg : a katolikusok közötti markoláb néphit továbbélését; nyelvjárási sajátosságok közül a zárt e, a palatális d', hang, valamint szóvégeken az ü helyén az ö fonéma képviseletét; a vallással kapcsolatban - 71 -