Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

CSÉPA TÖRTÉNETE A BETELPÜLÉSTŐL 1848-IG 1 . A_bete|e_p_üjés elsó' évtizedei (1715-1771} Az Alsó-Tiszazug falvai közül a török kort és a Rákóczi-szabadságharc időszakát - mint tudjuk, - egyedül csak Tiszakürt élte tul. A többi település többször elnéptelenedett, elpusztult. Ezek lakossága az ellenség eiól nemegyszer Kürtre húzódott s ott vészelte át a válságos idó't. Békésebb években a menekültek többnyire visszatértek régi hajlékaikba, de sokan végleg letelepedtek az uj helyen. Ilyen, Kürtre menekült, ill. ott letelepült családokról a vidék valamennyi községéve! kapcsciatban van adatunk : Ug, Sas, Szelevény, Csépa, Inoka, Nagyrév. Azr mc Hatjuk tehát,hogy az emiitef* korban Tiszakürt lakosságának folytonossága egyben, ha nagyon korlátozott mértékben is, az a'^ó-J-Uz_azugi_népesség folytonossága^ is jeier r

ette. Az 1 711 . évi szatmári békekötés után megindult £Jój_benépesüjése^ Az elpusztult településeket részben a visszatért régi lakók, birtokosok, részben a felvidéki vármegyék szabad és szökött jobbágyai népesítették be. 1715-ben Kürt lakóinak lélekszáma már mintegy 300 volt, 40 telkes jobbágy és 12 zsellér lakta. 80) Inokán Is élt már ekkor 9 család. Sast a Csongrád megyei Újfalu lakói (11 család) szállták meg 1715-ben, de később érkeztek a községbe Kecskemétről, Bánhorvátról, Tiszapolgárról, Jászberényből, Szatmárból is. Ug 1715 körül, Szelevény pedig csak 1750-ben népesült be. Nagyrév lakói 1717-19 között telepedtek vissza Kürt81) ről. Cibakháza szintén ezekben az években lett lakottá. Az uj lakosság jelentős része csak átmenetileg települt le. Sokan termékenyebb tájra, kedvezőbb feltételekre vágyva vagy földesuraktól félve egy-két év után továbbmentek. A megtelepedés ideiglenessége a település rendszerében - «5 -