Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

A hódoltság a legkisebb változást, a J^lvaj^jze^v«eMj^«on^ában okozta. A török saját társadalmi és gazdasági szervezetét épitette ki. Ezen a környéken megalkotta a szolnoki szandzsákot, alközpontul pedig a csongrádi náhijét. Ezzel megszüntette a magyar megyei, kerületi közigazgatási rendet. Községekre nézve viszont elfogadta a fennálló magyar szervezetet, meghagyta a faluközösséget. A falvakban a földesurak elmenekülésével,azok jogának gyakorlásába is a község lépett. A község élén a biró állott. O osztotta ki müvelésre időnként a földet, ó' vezette a község egész életét. Rajta keresztül tartották a kapcsolatot a magyar hatóságok is területeikkel. Legtöbbször nem tehettek egyebet, mint az egész adóbehajtást rábízták a bíróra. A községre kivetett adóösszeget igy a biró osztotta fel a lakosok között. O végezte a püspöki tized begyűjtését is, amit legtöbbször haszonbérbe vett a falu, 68) vagyis egy általányösszeggel fizetett. A XVII. század elejétől a környék falvai már bérelték a tizedet egészen fennmaradásukig. A hódoltsági falu azonban uj, idegen földesurat is kapott, aki a réginél még súlyosabb szolgáltatásokkal terhelte. Az uj földesúr és a török közigazgatás is a hódoltság népét egyszerű adóalanynak, jövedelmi forrásnak tekintette. A faluszervezetre is csak a tűrhetetlenül nagy adók behajtásához volt szüksége. A hódoltsági falu legfőbb feladata a helyi igazgatás rendjén kivül, amibe a török nem szólt bele, a hódítók kiszolgálása volt, . A törökök szintén a faluközösség vezetőjét a birót (a nahije élén álló kádi álá volt rendelve) tették felelőssé a szolgáltatások teljesítéséért. Vezetőjét a falu továbbra is szabadon választhatta. Ezután is megmaradtak a föld-, legelő- és halászóhelyek közös használatban, melyet a faluközösség szervezete fogott egybe. A hódoltság idején a süllyedő faluval együtt süllyedt annak szervezete is. Nem szűnt meg azonban teljesn,sőt az élniakarás a fokozott kizsákmányolás idején a lakosságot az addiginál is egységesebbé forrasztotta. A közösség nyújtott egyedül- a maga önkormárnyzatava

I - bizonyos védelmet, kicsiny kis biztonságot a megmaradt községek népeinek, s éltetett bennük szikrányi reményt sorsuk jobbrafordulásában. A nehéz körülmények ellenére az AIsó-Tiszazug kultuj^álísjéletében a reformáció terjesztésével bekövetkezett némi fejlociés. Bóra reformáció egyik központja - Tur - nem esett messze, adatok hiányában nem mondhatjuk,hogy a Tiszazugba már a török hódoltság előtt behatolt a reformáció. Az Alsó-Tiszazugban a hódoltság előtti -51 -