Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

Az ó' feljegyzése szerint a környék kezdettói meghódolt és kiszolgálta a törököket, de azok ennek ellenére a vidék fiatalságát összefogdosták és rabszolgaként a birodalomba szállitottók. Egy ideig azonban az Ug és Kürt között fekvó'a tiszai áradásoktól védett "Titkos szigeten" tartották a rabokat, ahonnan többnek sikerült megszöknie. A török rabságból kiszabadult "szigetlakókra" ragadt késó'bb a "Rabh" név, mely még ma is igen elterjedt családnév a Tiszazugban. Arról is tud a hagyomány,hogy "Cserke" (a mai Cserkeszőlő) az ott tanyázó cserkeszekről kapta nevét, és hogy a kunszentmártoni határban található "Török-sánc" düló'az egyik felvonulás alkalmával a törökök elé kivonuló lakosság azon tettének emlékét ó'rzi, amikor sok szép lánnyal és más ajándékokkal próbálták megnyerni a hódítók kegyeit. A török kor szomorú története rányomta bélyegét a Tiszazug s benne Csépa és környéke gazdasági_élétere is. A hóditás következményei súlyosak voltak. A mező-_ gazdaság fejlődése megakadt. A korábban hires gabonatermelés (buza,árpa) visszafej lődött. 1560-ban még Kürtön 25, Sason 19, Csépán 21, Ugpn 15 köböl búzát szedhetett a decimátor, só't 1561-ben Csépán a 22 köböl búza mellett 9 véka árpát is. Ezek a számok viszonylag komoly szem terme lésre mutatnak, bár az emiitett évek - mint láttuk is - már a hóditással járó elsó'megpróbáltatások idejére estek. A kezdetleges termelőeszközök a háborús időszakokban egyre jobban pusztultak. A gabonatermelés alig hozhatta meg a három-négyszeres terméshozamot. A búza- . termelésre alkalmas és régóta használt földeken kétnyomásos gazdálkodással, kezdetleges müveléssel termeltek. A vetésterület állandóan csökkent. Az emberi, állati munkaerő és a munkaeszközök megfogyatkozása következtében gyom verte föl, cserje nőtt rajta, legelóvé, erdővé változott. A még földjén' maradt lakosságnak a többtermelés nem volt előnyös, mert vagy a török hűbérúr, vagy a magyar hatóságok vették el. Annyit termeltek, ami beszolgáltatásra és saját szükségletükre kellett. Árutermelésre nemigen gondolhattak.FŐ-terményük mindvégiga búza és árpa maradt. A faluszéli vagy házmenti kertecskékben káposztát, répát, hagymát, tököt, mákot is meg lehetett találni. Az Alsó-Tiszazugban már a XV. században kialakult szőlőtermelés a török korszakban bár visszaesett, a lakott falvakban folytatódott. A sasi lakosok pl. a falu elhagyása után még rejtekhelyükről is visszajártak szőleiket művelni. Az állattenyésztés sem volt sokkal kedvezőbb helyzetben a növénytermelésnél. Főleg juhtenyésztésre, rideg marhatartásra szorítkozott. 1563-ban a tized-48-