Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

Ennyi teher, szolgáltatás nyomta a szülőföldjén ragadt népet, akik többnyire jobbágyok voltak. A török jogtalanok tekintette a nemest is, de azok gyorsan kivonták magukat a hódoltság alól. A lakosság helyzetében az emiitett, szinte elviselhetetlen terheken tul, talán az a létbizonytalanság volt a legnyomasztóob, amely a török hadak gyakori átvonulásaival, a különböző'harcokkal és háborúkkal járt. Közvetett forrásaink alapján állíthatjuk,hogy Csépa és a környékbeli települések Izö^rryüjTiegpj-^áJta^áoka^ életek át már az 1552. évi török felvonulás, és néhány hónap multán a törökök vert hadának Eger alól történt visszavonulása, valamint 156ó-ban Gyula eleste s a Nagy Szulejmán halálhirére viszszaözönló'krimi tatárhadak dúlása idején. A szolnoki vár bevételét követő'rablásokkal, fosztogatásokkal járó veszteségek mértékét a következő'adataink mutatják. A csongrádi decimátor 1551-ben Csépán még 27 portáról (150-100 lélek), 34) Szlevényen 9 portáró! szedte a tizedet. 15ól-ben már Szelevényen csak 4, 35) Csépán 16, Sason 11 , Istvánházán 10, Kürtön 10 porta után adóztak. Ezen elmúlt évtizedben láthatóan nagy, de megközelítőleg egyenlő veszteségek érhették a vidék falvait, melyek közül ugy véljük, a hódoltság előtt és a hódoltság kezdetén Csépa volt és maradt a legnépesebb. A veszteségek nagyságát csökkentette a természetileg védettebb, rejtettebb területek közelsége, ahová a lakosság hosszabb időre is elhúzódhatott. Az Alsó-Tiszazug falvai közül talán Csépa határa nyújthatott legkevesebb biztonságot, mert legmesszebb esett a folyóktói. A lakók a természeti védelem és a bujdosás adta lehetőségek igénybevételén tul arra is törekedtek, hogy a törökök által védettebb településekbe költözzenek. Előfordult, hogy egy-egy rabló betörés után a lakosság jelentős része nem tért vissza hajlékába, hanem biztonságosabb vagy a csapást elkerülő községbe húzódott, mely esetleges kincstári tulajdonba tartozása révén is vonzotta. Ez következett be Csépa esetében is, mert az 1551-ből ismert 27 család közül 7-et 1562-ben 36} Kürtön irtak össze. Az 1566 körüli zajos idők megrázkódtatásoira a váci püspöki tízedszedő 1568. évi azon feljegyzéséből következtethetünk, mely megemliti,hogy "Szolnok megye tul a tiszai részének minden faluja hátralékban maradt", azaz éppen a -42-