Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)
Szolnok elestével mór nem sok akadálya maradt, hogy Csépa és környéke is hódoJhágj_teKjJetté_váljon. A szolnoki török diadal után Gyula vára még 1566-ig ellenállt s ellenőrzése alatt tartotta Csépát is, de tényleges védelmet nem nyújtott. Ez alatt a mintegy másfél évtizednyi átmeneti idő alatt a török fokozatosan kiterjesztette hatalmát az egész Tiszazugra, amelynek 33 faluja végleg a hódoltság ré- - «u 23 ) szeve vált. 1558-ból származó adatok tanúsítják, hogy ebben az időben már a hóditók az Alsó-Tiszazugban is megkövetelték a magukét. Az 1558. évi kincstári defterek szerint Kürt 150, Sas és Ság 200-200 akcsét fizetett halketted cimen s tcvábbbi 1000 akcsét kapuadóban. 1559-ben még a gyulai várkapitány, Bornemissza Benedek is megadóztatta az egész környéket. Csépán pl. 16 porta után 16, Kürtön 10 porta után 11 forintot hajtott be. 1560-ban újból ugyanennyi adót szedett a 24) vidéken, mint az előző'évben. Bornemissza sem volt méltányosabb a töröknél. Az adók súlyosságát akkor látjuk igazán, ha ismerjük az akkori porta és az akcse, valamint a forint értékét. Ebben az időben egy portának egy olyan jobbágyot 25) számitottak,. akinek 6 forint értéke volt. Egy forintnak pedig kb. 50 akcse felelt meg. Az akcse értéke a török pénzügyi viszonyok romlása folytán a későbbiekben mindig csökkent. A török korszak vége felé egy arany forinttal már csak kb. 320 akcse ért föl. A forint stabil vásárló ereje a XVIII. századig tar,o„. 26! ) A tiszazugi falvak népét a török és magyar hatóságok mellett még a tizedszedők (decimátorok) is a sanyargatták. 1560-ban az első ismert váci püspöki tizedlajstrom szerint Kürt 25 köböl búzát s 16 bárányt, Sas 19 köböl búzát s 14 bárányt, Csépa 21 köböl búzát és 14 bárányt, Ug pedig 15 köböl búzát fizetett ti27) zedben. 1561-ben a csongrádi decimátor 43 véka búzát és 9 vékát árpát sze28) dett Csépán, Szelevényen pedig 16 véka búzát. 1563-ban a váci tizedszedő 29) Kürtről 64, Sasról 16, Ugrói 95, bárányt hajtott el. 1564-ben a gyulai várkapitány is még egyszer végigzsarolta a környék falvait, Kunszentmártont pedig el is foglalta. 1566-tól 1635-ig a megyei hatóságok már többet nem jutottak el az 30) Alsó-Tiszazugba. A lakosságra azonban igy is szinte végzetes volt a töröknek és az egyháznak járó szolgáltatások teljesítése. -39-
