Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

jutottak. Ezután Csépa birtokosaira vonatokozóan egészen 1664-ig a megmaradt dokumentumokban semmiféle adatot nem találtunk. Az egyik 1664. évi oklevél alapján azonban igen fontos ismeretekhez jutottunk. A forrás elmondja,hogy I.Lipót községünk mai területének nagy részét vitézségi érdemeiért a régi birtokoscsalád egyik tagjának, Móricz József_császári generálisnak adományozta. Azt is megtudtuk, hogy a kapott terület mindkét települése romokban hevet (Csépa és Pókaháza) s az egész vidék teljesen kihalt volt, amit az oklevél igy fejezett k> : "inhabitatoribus et destituta." Az uralkodó a birtokosok nélkül maradt csépai Ss pókaházi határ többi részét kincstári tulajdonba vette. A Móricz Józsefnek adományozott terület azonban nemsokára uj tulajdonos, Tzj^z^Czuzc_)_Lász|ó kekezébe került. A Horvátországból származó Tzutz László a generális egyetlen 18) lánya révén - akit feleségül vett - jutott a Móricz vagyonhoz. Ez 1664 és 1668 közötti időben történhetett, hiszen Palugyai Imre "Magyarország leírása" c. munkájában már azt irta Csépáról, hogy 1668-ban a kincstár és a Tzutz csa19) Iád birtokában levó'prédium (puszta) volt. A falut ezután is még egy fél évszázadon át mint elhagyott, megmüveletlen földet emiitették, ahol csak gaz termett és vadállatok életek, mig a Czucz család tagjai - akiknek leszármazott20) jai ma is lakják -, meg nem szállták. Községünk középkori életére vonatkozó forrásaink igen szűkösek, ami van, az is jórészt földesurak birtoklásának változásával kapcsolatos. Ugyanez a helyzet a környező falvak_esetében is, amelyeknek birtokosairól az alábbiakban szintén megemlékezünk. A XV.-XVI. században a központi hatalom gyengülésének periódusai nem maradtak hatás nélkül az AI só-Tiszazugra sem. A belső zavarok kedveztek az apróbb és gazdagabb nemeseknek, földesuraknak egyaránt. A földéhség, a birtokszerzés törvényes és törvénytelen kielégítésére bőven volt lehetőség. A csépai, vezseny^i, instvánházija kUrti birtoksok hosszú időn át előszeretettel nyirbálták a garamszentbenedeki apátság sági birtokait. A XV. század közepére azonban ezek legtöbbje gazdag földesurak fennhatósága alá került. Az ugi, sasi és kürti birtokok 1450 ben Vezsenyi László hatalmába jutottak, akinek Abonytó) Sasig 11 községnyi területe lett. 1472-ben viszont már Ve-36-