Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)
A parasztság legnagyobb igyekezete ellenére is a tej^^^ie^^é" nyek csak igen lassan emelkedtek s elmaradtak a vidéki és az országos átlagtól. A sok apró parcella gépekkel történő'megmunkálására nem volt lehetőség. Igy a hogyományos termelési formák itt n ehezebben változtak, mint az Alsó-Tiszazug nagyobb birtokokkai rendelkező községeiben. A terme léseredmények alakulása 1924 és 1934-ben (kat.holdankén,): ,59 > Cs_épai_őtlag J6rá^J^orszj%os_ájjag_ 1924-ben 1934-ben 1934-ben búza 7,8 q 6,7 q 8,2q 7,9 q árpa 6,7q 6,4 q 7,7q 7,8 q zab 5,5 q 6,0 q 7,4 q 7,1 q tengeri 10,1 q 13,0 q 9,3 q 10,8 q burgonya 20,0q 22,0 q 32,0 q 41,6 q Mint ahogyan az 1935. évi művelési ágak szerinti megoszlás vizsgálatkor már emiitettük, ezen a vidéken a szántóföldi gazdálkodás mellett igen fontos szerepet játszott továbbra is a szőlő-jés JäyjJmöjcs^ termelés_. A szőlőtermelés fejlődését a terület növekedne mellett az is mutatja, hogy egyre több gondot, nagyobb szakértelmet fordítottak rá. Mindjobban tökéletesítették a metszet (több csapot hagytak), fokozottabb figyelemmel végezték a permetezést és trágyázást. Mindez kedvező hatással volt a termeléshozam alakulására. A nagyobb szaktudás a könnyebb és eredményesebb termelés érdekében a gyümölcsfák számának ésszerű csökkenését is napirendre tűzte. Főként a tökesorok közötti gyümölcsfákat igyekeztek kivágni. Ezzel nemcsak több napfényt biztosítottak a szőlőnek, hanem egyben lehetővé tették az ekvével való nyitást és "födést" is. A gyümölcsfák száma igy jelentősen megfogyatkozott, de a csökkenés egyúttal minőségi javulást is -213-