Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

A nemességgel kapcsolatos kis kitéró' után azokról a szolgáltatásokról és kötelezettségekről szólunk, melyek a nemes és nem nemes lakosságra egyformán vonatkoztak. A község népe biztosítani tartozott a helybeli plébánia háztartását, a pap, kántor és tanító jövedelmét. Az 1784. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a családonként járó egyházi adó (párbér) kezdettől a következőképpen volt megállapítva : Plébánosnak 2 véka búza és 50 krajcár Kántortanitónak 1 véka búza és 25 krajcár Harangozónak 1/2 véka búza és 15 krajcár Évente ezenkívül az egyházközség még az alábbi deputátumokat szolgáltatta : plébánosnak : 10 öl tűzifa, 4 akó misebor, 70-70 kg hus és só, 11,2 kg faggyú, 10,65 liter vaj, 1 db sertés, 5,25 forint ünnepi járulék, 600 kéve nád, 10 kocsi széna, kántortanítónak : 1,9 q puhafa, 28 kg hus, 28 kg só, 5,6 kg faggyú, 4,95 liter vaj, 300 kéve nád, 3 kocsi széna. Az egyházi adózás ezen formája 1853-ig változatlan maradt. Ekkor azonban a közbirtokosság a plébános és a kántortanító párbérét és deputátumait egyformán, pénzben állapította meg. Az előbbié 719 forintot, az utóbbié 336 forint 7 krajcárt tett ki. ' A párbér beszedése a helység tanácsának feladata volt. A gabonagyüjtés megkezdéséről és az egyházi pénzadó befizetésének határidejéről mindig a templombiró tájékoztatta a lakosságot. Erre leginkább vasárnapokon, nagymise után a templom előtti téren került sor, ahol ilyenkor rendszeresen "publikációt" tartottak. (Itt "dobolta ki a kisbíró" az elöljáróság közleményeit, felszólításait.) A pénzadók befizetése a községházán történt. A természetbeni szolgáltatásokat a helység ko245) csira gyűjtötte össze. A papi (13 hold), kántortanitói (6 hold), harangozói (3 hold) földek gondozása és a termények betakaritása az egyházközség feladata volt. -102-