Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)
pusztát és Jakabszállás, Orgovány, Kiskun-Kerekegyháza, Móriczgát, Páka és Csólyos pusztákat. A Jászkun Kerületből bekebeleznék Lajosmizse-Bene, Mérges, Pálos, Kisszállás, Szentlásztó pusztákat és Jászkerekegyháza községet. Csongrád megyéből, a Tiszán inneni járásból, kerülne a megyéhez Algyő, Anyás, Csány, Csongrád, Felgyő, Horgos, Kistelek, Öttömös, Pusztaszer, Sövényház és Tápé. A Pest megyéből átcsatolni kívánt részek: Pusztapéteri, Alpár, Újkécske, Ökécske, Újfalu, Kiskőrös, Izsák, Vadkert községek és Kömpöc, Harka, Kötöny, Köncsög, Matkó, Ágasegyháza, Bugac és Akasztó puszták. A kiskunságiak a megye székhelyét nem jelölték meg, hasonlóan a Kerület közgyűléséhez, az alakuló megyére hagyták. A székhely kijelölése azért ebben az esetben sem volt közömbös, már az 1874. május 12-én kelt közgyűlési kérvény, amely Kiskun-Csongrád megye kisebb területű változatát kérelmezte, székhelynek Kiskunfélegyházát jelölte meg. Kecskemét város is bekapcsolódott a kiskunok harcába és 1874. szeptember 9-én azt kérvényezte, hogy a Kiskunságból alakult megye székhelye legyen. 38 Ez esetben nem Kiskun-Csongrád változatról van szó, hanem Solt megyéről, amelybe beleolvadna a Kiskunság. A területrendezések és kérvényezések lázában a kiskunok is gondoltak önálló megye alakítására az 1874. szeptember 5-én Kiskunfélegyházán tartott kiskun értekezleten. 39 Az elképzelés annyiban különbözött a Kiskun-Csongrád megoldástól, hogy nem tartalmazta a csongrádi részeket, s így területe 555 398 kat. holdra, lakosainak száma pedig 98 181 lélekre csökkent. A Kiskunság rendezésének egyik formában sem volt reális alapja. Csongrád megye nem engedte át a kérdéses községeket, ezek nélkül pedig nem volt életképes a Kiskun megye. Egyetlen lehetséges megoldásként maradt a Kiskunság Pest megyébe kebelezése. A TERÜLETRENDEZÉSI TÖRVÉNY Az 1874-es évben lezajlott területrendezési viták és egyeztetések nem vezettek megoldáshoz, s ez nem az érintett törvényhatóságokon múlott. A kormány el volt foglalva saját belső válságával, ebben az időben zajlott le a Deák-párt és a Tisza Kálmán vezette balközép párt leghevesebb összecsapása, melynek kimenetele nem volt kétséges. Tisza győzelme biztosítva volt. 1875-ben megtörtént a két párt fúziója Szabadelvű Párt néven, és győzelmet aratott a választásokon. Iyen módon a területrendezés kérdése Tisza Kálmán kezébe került. Tiszának nem voltak olyan ambíciói, mint Szapárynak, csat áthidaló megoldásokat akart, nem volt szándékában megsérteni a megyéket. Rendezési javaslatát 1876. május 6-án mutatta be a képviselőháznak. A törvényjavaslat szakított Szapáry célszerűségi elvével, csak a legszükségesebb módosításokat írta elő, messzemenően figyelembe véve a megyék 1874-ben felszínre került kéréseit. 40 Nagy hibája volt a javaslatnak, hogy nem dolgozott ki követendő elveket, s ha voltak is ilyenek, következetes keresztülvitelükre nem került sor. Tisza felszólalásában egyetlen elvet szögezett le, hogy az új törvényhatóságoknak összefüggő területe legyen. A javaslatnak volt pozitív vonása is, következtésen és racionálisan megszüntette a kisebb törvényhatóságokat. 63 megyei törvényhatóságot ismert el, és 24-re csökkentette a városi törvényhatóságok számát, Megszűnt a 16 szepesi város, a Nagykikindai Kerület, a Hajdú Kerület és a Jászkun Kerület. Feltétlen javára kell írnunk a javaslatnak, hogy szakított azzal az évszázados hagyománnyal, hogy a megyék székhelyüket maguk választják meg. A törvényhozás döntött a székhelyek ügyében, mérlegelve az egyes városok gazdasági, politikai és közlekedési alkalmasságát. Szükséges és haladó 38. UO. 1874-II-1-42032 39. UO. 1874-II-1-47044 40. Törvényjavaslat némely törvényhatóságok területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről Képv. irom. VII. kötet 275. szám 39
